Nagy József festőművész (1926–2013)
Témáit alapvetően a nemzeti és a keresztény kultúra határozza meg. Elkötelezett megörökítője szülőföldjének, valamint Csallóköz monda- és hitvilágának. 1989-ben egyik alapítója volt a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának, majd később a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának tevékenységében is részt vett. A felvidéki magyar közösség gondjait, bajait mindig felvállalta. Sorozatban festette meg Pozsonypüspöki minden nevezetes épületét, a magyar irodalom eposzait, a magyar történelem eseményeit.
Idén augusztus 20-án Magyarország Miniszterelnöke a Kisebbségekért Díj Külhoni Magyarságért Tagozat kitüntetést adományozta a hazai magyar közösség érdekében végzett munkájáért és a magyar nemzet kulturális kincsének gazdagításáért, valamint kiemelkedő művészeti tevékenységének elismeréséül.
Nagy József műve mindenkihez szól, de főleg a szlovákiai magyarság tartja számon. Jelen volt mindenhol, ahol képzőművészetével megnyilvánulhatott: az 1961-es első magyar képzőművészeti vándorkiállításoktól a mai kiállításokig, illusztrációival a sajtóban, könyvekben. Aktuális témán kívül, rendkívülien érzékeli mindazt, ami a hagyományos Csallóközből megmaradt szívében, tudatában. A szülőfölddel való legmélyebb kapcsolatok művészi szószólója. Ez a téma nem csak szabad grafikáiban jelenik meg, de főleg a nagyméretű és eredeti szőnyegtervein és kész szőnyegein. Művészetének másik pólusa az, amit Krisztusba vetett hite alapozott meg. 1964-től több templom részére tervezett, alkotott berendezési tárgyakat, Keresztutat, oltárképeket, murális alkotásokat.
(Lacza Tihamér)