Csepécz Szilvia (M. Csepécz Szilvia) Író, költő, szerkesztő-riporter, könyvtárvezető.
Érsekújvár, 1965. május 19. – Párkány, 2011. december 4.
„M. Csepécz Szilvia a nyolcvanas évek elején, alig tizennyolc évesen, az Iródia-csoport egyik legfiatalabb tagjaként indult, és verseivel – egyetlen női szerzőként – szerepelt a Próbaút című antológiában.
Történések küszöbén című első önálló könyvpublikációja a rendszerváltás idején látott napvilágot. Ez a „pályakezdő kötet” szikár önmeghatározások és fogékony tekintetű körbepillantások dialektikája, és megfordítva: finom vallomások és mord látleletek egysége. A költő – s azóta írónő – ha rendszertelenül is, de folyamatosan publikál. Egyéni hangú lírikus, aki az avantgárd poétikák tapasztalataiból, az objektív költészet érzékelés- és kifejezésmódjából, a posztmodern szövegköltészet eredményeiből egyaránt merít. Noha használ rímeket, többnyire mégis szabad verseket ír. Ezek viszont sohasem túlírtak, pontos képei, metaforái ökonomikusan illeszkednek a feszesen megkomponált formakeretbe, és őszinte érzelmeket, saját atmoszférát hordoznak. Legutóbbi, Magház című verseskötetét 2001-ben az Irodalmi Alap Madách Imre-díjának odaítélésével jutalmazták.
M. Csepécz Szilvia az elmúlt másfél évtizedben verseskötetei és lírai-balladisztikus regénye, az Egyszerű viselet mellett három, gyermekeknek szánt könyvet is megjelentetett. Az első, Az ajtón túl című versgyűjtemény a kicsik mellett a kamaszokat is megszólítja. Ennek olvasói sikerét az ország legkülönbözőbb pontjaira szóló meghívások, és a rendhagyó, játékos és oldott légkörben tartott író-olvasó találkozók jelzik. Gyermekversei a kötött versformák mellett finom arányérzékkel szintén el-elkalauzolják kis olvasóit a szabad versek világába is. Második gyermekkötete a Kicsi, kisebb, legkisebb című meseregény. De a lírikus ebben a szövegkörnyezetben is megtalálja a módját a „rímteremtésnek”. Ez a kötet 1997-ben Szlovákiában a „Legjobb gyermekkönyv” IBBY-díját kapta, melyet M.Csepécz Szilvia személyében – az Unesco intézményének számító pozsonyi Bibiana Nemzetközi Gyermekművészeti Házban – először vehetett át szlovákiai magyar szerző.
A meseregény azóta második kiadásban is elfogyott, s hasonlóan nagy sikernek örvend a szerző harmadik, gyermekeknek-kamaszoknak szánt kötete is, a Hess hegy titka és a fapapucsok. Mindegyik kötetre jellemző, hogy az olvasó a gyermeki fantáziát felcsigázó, izgalmas kalandok olvasása közben őszinte emberi kapcsolatokkal, érzelmek és érzések gazdag skálájával találkozik, a valóság és a képzelet világának mezsgyéjén.
A népszerű írónő következő ifjúsági művével, a Királylány a kukában (MEDIAN, Pozsony 2009. Illusztrálta: Méri Andrea) cíművel folytatta egyéni hangú és humorú, kalandokba ágyazott, ám korunk véres és agyondramatizált mese-, illetve rajzfilmfiguráitól fényévnyi távolságra levő regényeinek sorát.” (HM)
ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
M. Csepécz Szilvia az Iródia nemzedék tagjaként kezdte meg pályafutását, verseivel először az 1986-os „Próbaút” című antológiában találkozhattunk. Első kötete 1990-ben látott napvilágot „Történések küszöbén” címmel. Erről a kötetről a következőket írta Tőzsér Árpád: „Érdekes intellektuális-fogalmi költészetet művel. Módszere a befejezetlenség, a töredékesség, a kihagyásos beszédmód. Történései, mondatai, szókapcsolatai vagy éppen elkezdődnek, vagy éppen befejeződnek, a narrátor pedig zavartan s kicsit rezignáltan áll a »történések küszöbén«…”
A verseskötet megjelenése óta M. Csepécz Szilvia folyamatosan alkot, bár sajnos elég keveset publikál. Igaz, hogy időközben megjelent két gyermekeknek íródott műve is, új szemléletet hozva a hazai gyermekirodalomba (Az ajtón túl, gyermekversek, 1994; Kicsi, kisebb, legkisebb, meseregény, 1997). „A szerző szerint a mai modern világ nem tűri meg a meséket – jellemzi a kötetet tanulmányában Kozsár Zsuzsanna, s mint tovább megállapítja: – Az egyik legtökéletesebb szimbólum a félbemaradt szoba, ahol az út kezdődik. Ez a szimbólum már az 1994-ben megjelent Az ajtón túl című gyermekverskötetben is szerepel. ”
M. Csepécz Szilvia teljesítményének értékelésekor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a gyermekeknek írt műveit, hiszen ezek szerves részei életművének, és fontosak szemléletmódjának, alkotói világának megfejtéséhez, művészi fejlődésének vizsgálatához is. Nyilvánvalóvá válik általuk az is, a szerző számára mennyire meghatározó, hogy nő, asszony, anya. Bár idehaza sokat vitatkoztak már arról, hogy lehet-e „női irodalomról” beszélni, a tények megkerülhetetlenek: a női pszichikum igazoltan másfajta működése törvényszerűen megjelenik minden női alkotásban, s még akkor is tetten érhető, ha a szerző szándékosan hangsúlytalanná, „nemtelenné” kívánja tenni. A jó művekben a másfajta aspektus sosem hátrányként, korlátként, hanem többletként jelenik meg. M. Csepécz életfilozófiáját, társadalombírálatát, művészetszemléletét is átjárja ez a másfajta érzékenység. Sem hangsúlyozni, sem rejteni nem akarja életérzéseit, gondolatait, amelyek mögül elősugárzik a meditáló, útkereső, szorongásokkal és érzelmekkel teli asszonyiság is. Néhol szimbólumokkal álcázza magát, máshol gondolatot hagy függőben, ellentéteket állít fel, történéseket sejtet. Befejezetlenség, félbe maradt szoba – a félbe hagyott mondatok félbe maradt cselekvéseket, az érte vagy ellene bizonytalanságát, a dolgok szemlélésének többféle lehetőségét sejtetik. Az olvasó kénytelen részt venni költői játékaiban, átgondolni mindazon dolgokat, amelyekkel foglalkozik. Bár mint ő maga írja egyik sorában: „A legnagyobb kísértés ismerni minden részletet”, szeretnénk a dolgok mögé látni, megérteni a leírt gondolat mögötti eseményeket, jelenségeket, ez azonban nem adatik meg számunkra. A költő, akinek saját sora szerint is „hol édes, hol keserű a szava”, különféle hangulatokba invitál, ezek többsége azonban lemondást, keserűséget sugall, a „mellemből madarat röptet”-ő örömmel együttjáró üröm megtapasztalását, a földhöz tapasztó gondok súlyát, azt, hogy „szárny nélkül szűkebb az álom”. Érintésközelbe hozott részletek mellett kozmikus szemlélettel is szembetaláljuk magunkat ebben az erőteljes lírában.
Verseit három fejezetre tagolva tárja elénk most megjelent, Magház című kötetében. A kötet illusztrátora a párkányi Bugyács Sándor, akit mesekönyve illusztrátoraként ismerünk már. (AB-ART, 2000) [Haraszti Mária]
Hess-hegy titka és a fapapucsok
Két sikeres gyermekkönyv után itt a harmadik M. Csepécz-mű is, a Hess-hegy titka és a fapapucsok. Igaz, ne nevezzük ezt gyerekkönyvnek, hiszen a kiskamaszok és a nagyobbacskák számára készült, tehát ifjúsági regény, ráadásul idehaza még teljesen szokatlan módon kommunikál is az olvasóval: több szálon vezeti hőseit a végkifejlet felé, s az egyes történések elágazásainál az olvasónak kell választania, merrefelé forduljon a cselekmény. Maga alakítja hát a történetet a saját szája íze szerint. Így ha akarja, egy regényen belül akár több regényt is (el)olvashat, választhatja a kalandosabb vagy a kevésbé izgalmas eseménysort.
Az IBBY- és Madách-díjas alkotó kizárólag az ifjú olvasó képzelőerejére kíván hagyatkozni, ezért nem óhajtotta, hogy bárki is megrajzolja, képileg kitalálja hőseit. Hiszen amúgy is ömlik ránk a képi információ, alig marad tér és idő saját fantáziánk röptetésére. Hogy működik-e az ilyen regény, az ilyen könyv? Számos példa bizonyítja, hogy nagyon is.
M. Csepécz Szilvia előző köteteinek kedvelt elemeit (a félbemaradt szobát, a hajóházat, a különös Hortenziát) ismét beemeli a szövegbe, ezáltal egyrészt folyamatosságot teremt előző műveivel, másrészt otthonosságot a művön belül azáltal, hogy nemcsak váratlan és ismeretlen, hanem bensőségesen ismert szereplőkkel és jelenségekkel is szembesíti az olvasót. Hiszen előző meseregényének kedvelői épp abban az életkorban lehetnek, mint a Hess-hegy… szereplői.
M. Csepécz Szilvia verseivel először az 1986-os Próbaút című antológiában találkozhattunk. Első kötete 1990-ben látott napvilágot Történések küszöbén címmel, majd megjelent két gyermekeknek íródott műve, új szemléletet hozva a hazai gyermekirodalomba (Az ajtón túl, gyermekversek, 1994; Kicsi, kisebb, legkisebb, meseregény, 1997). Magház c. „felnőtt” verseskötete tavaly végre meghozta számára a szakmai elismerést. Ám mindennél jóval fontosabbnak tartja, hogy a gyermekeknek és az ifjúságnak alkosson, az alkotás útján megpróbálja visszacsempészni az értelmet és az érzelmet egyre inkább elgépiesedő világunkba. Képzelet, barátság, szeretet, értéktisztelet, képzelőerő és akaraterő nélkül nem létezne az általa teremtett sajátosan izgalmas, sokszínű mesevilág. Szereplői lehetnének a mi padtársaink, ismerőseink is, ha nem veszett volna ki belőlük a dolgok mélyére látás képessége. Így eshet meg, hogy megjelenik a történetben egy valódi, azaz tényleg létező, és gazdája számára a valóságban is különleges képességekkel felvértezett hófehér macska; az egyik főszereplőben egy barát, a másikban egy kolléga vonásait fedezhetjük fel. Az őt körülvevő érték így emelődik be abba a csodás, veszélyekkel és örömökkel teli világba, amellyel könyvei lapjain találkozunk. A csoda és a kaland itt van körülöttünk, csak fel kéne ismernünk – üzeni az író ezzel a regényével is. A beszélő fapapucsok vagy Hoppá pedig a humort és a felszabadult évődést biztosítják a különböző jellemű, olykor hóbortos, furcsa vagy éppen teljesen hétköznapi szereplőknek és mindannak, aki hajlandó velük tartani, ezúttal nem a mesék elfelejtett birodalmába, hanem a félelmetes Hess-hegy boszorkányos elemek által gondosan őrzött, titkot rejtő gyomrába. (AB-ART, 2002) [Haraszti Mária]
Antológiák:
- Próbaút.Vers- és prózaantológia. Madách, Pozsony 1986.
- Tűzpalota.Csehszlovákiai magyar költők szerelmes versei. Uo. 1990.
- Csodalámpás. Kalligram K., Pozsony (1998)
- Táj Kép Szó. Észak-Kelet R.F.I.K.A., Jósvafő (2004)
- Hosszúfény. Magvető K., Budapest (2008)
Művei:
- Történések küszöbén. Versek. Madách, Pozsony, 1989.
- Az ajtón túl. Gyermekversek. Lilium Aurum, Dunaszerdahely 1994.
- Kicsi, kisebb, legkisebb. Meseregény, 1997 legjobb szlovákiai gyermekkönyve, IBBY Díj; AB-ART, Pozsony 1997; 2006.
- Magház. Versek. Madách-díj; Uo. 2000.
- Hess-hegy titka és a fapapucsok. Meseregény. Uo. 2002.
- Egyszerű viselet. Regény. Uo. 2004.
- Jozef Medveď: Hviezdy i pramene / Csillagok és források. Műfordítás. MEDIAN, Pozsony 2008.
- Királylány a kukában. Kalandos meseregény. MEDIAN, Pozsony 2009. Illusztrálta: Méri Andrea
Leporellók – mesék és versek gyermekeknek ( Aquarius K., Dunaszerdahely):
Pamacs karácsonya (2001)
Rex és barátai (2001)
Kis állatbarátaink (2002)
A manók házikója (2003)
Karácsonyi mese (2003)
Háziállataink (2003)
Karácsonyi meglepetés (2004)
Színpompás állattörténetek (2004)
Mackószámtan (2005)
Boldog karácsony (2005)
Vízparti kalandok (2005)
Rádiójáték:
Királylány a kukában – Pátria Rádió (2004)
BIOGRÁFIAI ADATOK:
Gyermekei:
Molnár Dániel (sz.: 1985)
Molnár Blanka (sz.: 1989)
Tanulmányai:
1982 Gimnázium, Párkány
2001 Okleveles újságíró – a Szegedi Tudományegyetem Budapest Médiaintézete
Életpálya:
1983-1985 kultúrházvezető Barton és újságíró – gyakornok a Nő szerkesztőségében
1988-1989 postai munkás, majd könyvesbolti eladó Párkányban
1991-2001 a Nő, majd az Új Nő szerkesztő-riportere
2001 Horgászbolti eladó
2001- 2005 a Vasárnap és az Új Szó riportere
2006-tól a Köbölkúti Községi Könyvtár vezetője, szabadúszó újságíró
2011-ben a „Mizujs” című új gyermeklap főszerkesztője lett.
Szakmai elismerések, kitüntetések:
Madách nívódíj (Történések küszöbén – versek, 1989)
YBBY – A legjobb szlovákiai gyermekkönyv díja
(Kicsi, kisebb, legkisebb – meseregény, 1997)
Madách-díj (Magház – versek, 2001)
Ösztöndíjak:
Móricz Zsigmond Ösztöndíj (2001)
Benedek Elek Ösztöndíj (2007)
Tagság szervezetekben, társaságokban:
1983–1986 Iródia
1986-tól Fiatal Írók Köre
1994-től SZMÍT
2005-től ANIMA Társaság