Koncsol László irodalomtörténész (1936)
Koncsol László író, költő, műfordító, zenész, számos tanulmány-, esszé- és verskötet szerzője, sok évig a szlovákiai református egyházközösség gondnoka, a pozsonyi vásártéri kálvinista templom orgonistája, Csallóköz megszállott helytörténésze.
Deregnyőn született, 9 éves volt, amikor református lelkész családja menekülni kényszerült a deportálások elől. Ez a magyarázata annak, hogy bár Sárospatakon kezdett gimnáziumba járni, Komáromban érettségizett, majd a Komenský Egyetemen magyar-szlovák szakon végzett. 1963–1966-ban a Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó, 1966–1974-ben az Irodalmi Szemle szerkesztője. 1975–1985 között szabadfoglalkozású író, 1985-től a dióspatonyi szövetkezet alkalmazásában a község és környékének helytörténésze. 1999-től a Pro Patria Honismereti Szövetség elnöke. 2001–2003-ban a Szlovákiai Magyar Írók Társasága elnöke.
Koncsol László 1954-től publikál; irodalomkritikusként az 1960–1980-as években volt aktív, azóta főleg helytörténeti tanulmányokat és könyveket ír, szerkeszt. A Csallóközi Kiskönyvtár sorozat elindítója és felelős szerkesztője. Jelentős műfordítói munkássága is. Főbb díjai, kitüntetései: Madách Imre-díj (1979, 1991); Fábry Zoltán-díj (1993); Bethlen Gábor-díj (1994); A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2001), A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2002), Posonium Irodalmi Díj Fődíja (2004), Pro Probitate – A Helytállásért Díj (2005); Posonium Díj Életműdíja (2006); József Attila-díj (2008); Tőkés László-díj (2009).
(Lacza Tihamér)