Jakab István (1928–2013)

A tanszéknek, ahol több mint harminc évig dolgozott, 1961/1962-es tanévtől volt munkatársa: elsősorban leíró nyelvészeti tárgyakat, nyelvművelést és helyesírást oktatott. 1971-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1990-ben egyetemi docenssé nevezte ki az oktatási miniszter. 1991-től két éven át tanszékvezető tanára volt a pozsonyi műhelynek, 1994-ben innen vonult nyugalomba.

Jakab István fő kutatási területe a nyelvművelés volt, de a jelzős szerkezetek tagjainak összevonásával, illetve az értelmező mibenlétével foglalkozó elméleti munkáit is számon tartják. A szlovákiai magyar újságírók, lapszerkesztők, pedagógusok, valamint a rádióhallgatók és újságolvasók főként nyelvi ismeretterjesztő írásait ismerik. Az Új Szó, a Vasárnap, a Szabad Földműves és a Katedra című lapokban közölt cikkeinek, valamint a Szlovák Rádió magyar nyelvű adásában elhangzott előadásainak száma több százra tehető. Sajtó- és rádióbeli közleményeiből tíz gyűjteményes kötet készült.

Tudományos és oktatói tevékenységének tapasztalatait a Tanár Úr szakmai szervezetekben is kamatoztatta: tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének és a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, s egykor elnöke az azóta megszűnt Szlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társaságának. Az anyanyelv szolgálatában végzett munkásságáért többször is kitüntették: megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét és a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjét.

Jakab István életpályájának szembetűnő ismertetőjegyei a hivatástudat és az elkötelezettség voltak. Munkáját mindenkor az alaposság, a megbízhatóság és az elmélyültség jellemezte; ebben sem élete nehezebb szakaszai, sem előrehaladó kora nem akadályozták. Termékeny, gazdag életet élt, szinte az utolsó pillanatig dolgozott. Volt kollégái és tanítványai nevében búcsúzunk tőle. Nyugodjon békében, Tanár Úr!