Agócs Valéria sajnos sok vonatkozásban máig érvényes előadása a szlovákiai magyar közszolgálati médiákról,  2009-ből (FelvidékMa, Pogány Erzsébet):

November 25-én a Fórum Intézetben Agócs Valéria előadásával kezdődött a médiatanácskozás, aki leszögezte: ahhoz, hogy a sajtó megfeleljen a közszolgálatiság elvének a nemzeti kisebbségi közegben, „konzervatív, fegyelmezett műsorkészítés, magatartás szükségeltetik.” Előadásának szövegét teljes terjedelmében közzétesszük:

„Kedves Barátaim!
A mai szakmai tanácskozásra invitáló meghívóban az áll, hogy a szlovákiai magyar média helyzetéről lesz szó, különösképpen pedig »a magyar nyelvű közszolgálati média szerepéről, jövőjéről, minőségéről, illetve általában arról, hogyan kell (lehet) a közszolgálatot értelmezni kisebbségi környezetben«.
Nem az én tisztem az írott sajtóval foglalkozni – én az elektronikus hírközlő eszközökre szorítkozom, azok közül is a hagyományos kategóriára: a rádióra és a televízióra.
Mint tudjuk, Szlovákiában az egyedüli magyar nyelven szóló rádió a Pátria Rádió, tehát a Szlovák Rádió magyar nyelvű adása. A tévékkel más a helyzet – a Szlovák Televízió magyar adásán kívül 16–17 magyarul is közvetítő tévé is létezik – ezek a lokális tévék kategóriájába tartoznak. Magyar nyelvű közszolgálati médiumunk tehát kettő van, a Pátria és az SZTV magyar adása.
Jó lenne tehát tisztázni a közszolgálatiság fogalmát. Bevallom, nagyon nehéz egységes tartalmat adni a fogalomnak, hiszen egyetlen hatályos jogszabály sem tartalmazza. Szlovákiában.
Annak idején Richard Rybníček, a Szlovák Televízió igazgatója ragaszkodott ahhoz, hozzanak általános törvényt arról, mi az, hogy közszolgálat, s annak alapján fogalmazzák meg speciális jogszabályokban, mi legyen a dolga egy-egy közszolgálati intézménynek. Mert ugye, még a mediális szférában sem csak a rádióra és a tévére vonatkozik a dolog, hiszen a TASR, vagyis a két hírügynökségünk egyike is közszolgálati intézmény. Erre a törvénybe iktatásra nem került sor, de úgy-ahogy – burkoltan – tartalmazza a fogalom lényegét mind a Szlovák Televízióról, mind a Szlovák Rádióról szóló törvény. Nem így az 1966. évi, 1-es számú magyar törvény a rádiózásról és televíziózásról, amely alapját képezi egyúttal az Országos Rádió és Televízió Testület, az ORTT működésének is.

Közszolgálat
A jogszabály az értelmező rendelkezéseket tartalmazó 2§ négy pontban vezeti fel a fogalmat. A 17. pont a következőket mondja ki: A közműsorszolgálat olyan műsorszolgáltató, amely műsorában többségében közszolgálati műsorszámokat szolgáltat. A 18. pont szerint közszolgálati az a műsor, melyben a közszolgálati műsorszámok meghatározó szerepet játszanak, és amely a hallgatókat, a nézőket rendszeresen tájékoztatja közérdeklődésre számot tartó kérdésekről.
A 19. pont értelmében közszolgálati műsorszámról beszélhetünk, amikor a műsorszolgáltató vételkörzetében (országos, körzeti, vagy helyi vételkörzetében) élő hallgatók, nézők tájékozódási, kulturális, állampolgársági, életviteli szükségleteit, igényeit szolgálja a műsorszám. Ebben a pontban a törvényalkotó a-tól g-ig részletezi, mi minden alkothatja ezeket a szükségleteket és igényeket.
S jön a 2-ik paragrafus 20-ik pontja, amely azt mondja, hogy közszolgálati műsorszolgáltató az olyan műsorszolgáltató, amelynek működését közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzat határozza meg, feladata többségében közszolgálati műsor szolgáltatása, fenntartása alapvetően közpénzekből történik, társadalmi felügyelet alatt áll, alapvető jogait és kötelességeit törvény állapítja meg.
A mi esetünkben ezeket az alapvető jogokat és kötelességeket megállapító két törvény a 2004 óta hatályos, 16-os számú, a Szlovák Televízióról szóló törvény, melynek értelmében a Szlovák Televízió közszolgálati, nemzeti, független, tájékoztató, kulturális és nevelési intézmény. A műsorszolgálatot híradó, publicisztikai, dokumentáris, drámai, művészeti, zenei, sport, szórakoztató és nevelési, valamint műfajilag sokrétű gyermek- és ifjúsági műsorok alkotják.
A Szlovák Rádióról szóló törvény egy évvel korábban látott napvilágot . A 2003-ból származó, 619-es számú törvény azt mondja ki, hogy a Szlovák Rádió közszolgálati intézmény, s küldetése a köz szolgálata, méghozzá műfajilag szerteágazó műsorokkal, amelyeket a szerkesztői függetlenség jellemzi, s amelyeket szakképzett munkaerő készített a társadalommal szembeni felelősségtudattal. Ez a törvény is kiemeli, hogy a rádió nemzeti, fügetlen, kulturális és egyéb intézmény, s ugyanúgy, mint a televízióról szóló jogszabály, ez is hangsúlyozza, közpénzből finanszírozott intézményről van szó. A műsortípusok felsorolásához hozzáteszi, hogy ezek a műsorok a demokrácia és a humanizmus alapelveire épülnek és: hozzájárulnak a lakosság jogtudatához, etikai tudatához, környezetvédelmi felelősségéhez, s ezek a műsorok pártatlanok, hitelesek, időszerűek, közérthetőek, kiegyensúlyozottak, plurálisak és lehetővé teszik a szabad vélemény kialakítását.
A rádióról és a televízióról szóló törvény is kimondja, hogy műsoraikban a közérdekű műsoroknak kell dominálniuk. Szlovákul ezt úgy mondják, hogy „programy vo verejnom záujme”. A 2000-ből származó, 308-as számú, elektronikus médiákra vonatkozó törvény (Zákon o vysielaní a retransmisii) az értelmező rendelkezéseket tartalmazó, 3-ik paragrafusának h) bekezdésében, annak is az 5-ik pontjában a szlovák nemzeti kulturális igények kielégítése mellett hangsúlyozza a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok kultúráját, életét és az ide tartozó polgárok véleményét tartalmazó műsorok fontosságát is.
Szóval, amit szlovákul úgy neveznek, hogy „programy vo verejnom záujme”, megközelítőleg ez felel meg a magyar közszolgálati műsorszámok fogalomnak és mind a magyar, mind a szlovák törvény szerint a közszolgálati műsorszolgáltató feladata többségében közszolgálati műsorok szolgáltatása.

Visszatérek a meghívó, a felkérés szövegéhez: szakmai megbeszélés egyebek mellett arról, hogyan kell, hogyan lehet a közszolgálatiságot értelmezni kisebbségi környezetben.
Hogy a rádiós, vagy a tévés eleget tehessen a törvény szabta feltételeknek – és ezt már saját több évtizedes tapasztalatból mondom – konzervatív, fegyelmezett műsorkészítés, magatartás szükségeltetik. Az általános érvényű elvárások egyformán vonatkoznak a többségi és a kisebbségi médiadolgozókra, de nekünk hatványozottan oda kell figyelnünk a kedves nézők, illetve hallgatók igényeire. Mondhatnám akár úgy is, könyörgöm, ne nézzük hülyének a kedves hallgatót.
S máris kikötöttem a Pátria Rádió jelenénél. Elolvastam minden újságcikket az Új Szó-ban és a különböző portálokon, s persze, gyakran hallgatom a rádiót is. Akarva-akaratlanul hasonlítok. Azzal az idővel, amelyet állítólag le kellett porolni. Azzal az idővel hasonlítom a jelent, amikor megtiszteltük a kedves hallgatót egyebek között azzal, hogy a műsorokat, az azokban elhangzó riportokat be- és lejelentettük és ha valamit megismételtünk, azt is közöltük a kedves hallgatóval, hogy e z ismétlés. (Köszöntő után, napzárta előtt a magyar rádiótól kapott szinész-riport, a Surján Lászlóval készített brüsszeli riport, a most szombati beszélgetés a két polgármesterrel a DSz-i járásból stb.) És kevés közszolgálati médium engedi meg magának azt, hogy ne legyen bemondója. Az elmúlt hat évben félévenként részt vettem a szabályozó hatóságok európai platformja, az Európa Tanács égisze alatt működő EPRA ülésein. Az évi két tanácskozásnak minimálisan az egyikén napirenden szerepelt a közszolgálati műsorszolgálat. De ilyet, hogy a bemondó fölösleges, egyszer sem hallottam. – És: folytatom a számomra érthetetlen dolgokat. Merthogy nekünk voltak természetesen ún. rétegműsoraink. Ez ugyanis szintén ismérve a közszolgálati médiumnak. Valamikor volt nyugdíjasműsor, iskolások műsora, különböző zenei műsorok és nem egy fél állású zenei szerkesztő ízléséhez kellett igazodnia a kedves hallgatónak. Az iskolák, pedagógusok műsorairól már nem is szólva.
Ha a közszolgálatot kisebbségi környezetben próbáljuk érvényesíteni, az iskolákat, a pedagógusok helyzetét, továbbképzését egyszerűen nem szabad mellőzni.
Ennek a rádiónak, illetve a magyar adásnak 80 éves múltja van, van tehát mire, milyen alapokra építeni! Jómagam a 70-es évek legelején lettem rádiós és egyúttal tagja annak a nagy nemzedéknek, amelyről a jubileumi kiállítás szinte megfeledkezett. Nehéz idők jártak, a 68-casok után egy majdhogynem új csapat állt fel, mégsem engedték a kezdőket felkészületlenül mikrofonhoz. Előbb mindenki szerkeszteni tanult – erre nagyon jó alkalom volt a hírszerkesztés. Tanítómestereink Marton József, Delmár Gábor, Nagy Irén és mások voltak. Építkeztünk, kisérleteztünk, mivel lehetne érdekesebbé, vonzóbbá tenni a műsorokat. 1974 júniusának utolsó hétfőjén indítottuk el az élő reggeli adást. Akkora sikere volt, hogy rövidesen átkerült szombatra és hogy tudjátok, ez volt a mostani „Hétről hétre“ elődje. Nem akarok persze rádiótörténeti elemzésekbe bocsátkozni, csupán illusztrálni, hogy mindaz, ami ma van, a múltban gyökerezik. 14-15 évvel ezelőtt 46 alkalmazottja volt a Pátria Rádiónak, most lassan már ennek csak a negyede. A munka nagyrészét külső munkatársak végzik, ami nem lenne baj, csak azt nem tudom, a műsorok értékelésekor hogyan lehet megbeszélni külsősökkel, illetve mi módon lehet felelősségre vonni a külső munkatársat.
Ne vegyétek rossz néven, hogy elmondtam ezeket is. Belőlem a féltés beszél. Féltem azt a nagymúltú szerkesztőséget, amelynek egykoron én is munkatársa lehettem.
Köszönöm, hogy meghallgattatok.”

Agócs Valéria