A kórus szereplése Dunaszerdahelyen, 2012. április 28-án:
16:00 – A Városi Művelődési Központ aulájában (Vass Dániel fotóművész kiállításának megnyitóján)
Műsor:
Szíjjártó Jenő: Esti hangulat Zsérén
Vezényel: Horváth Géza
18:00 – a Szent György templomban
Műsor:
Kodály Zoltán: Ének Szent István királyhoz
Kodály Zoltán: A 121. genfi zsoltár
Szíjjártó Jenő-Weöres Sándor: A meséről
Táth Péter-Csontos Vilmos: Fáradt már a madár
Henry Purcell: O God, Thou Art My God
Benjamin Britten: A Hymn to the Virgin
Zdeněk Lukáš: Dies Irae
Kodály Zoltán: Jézus és a kufárok
Vezényel: Józsa Mónika, Hozák Margaréta és Horváth Géza
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa 1964-ben alakult Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara néven. 1996-tól a Csemadok-központtól elszakadva civil szervezetként, a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumában önállóan bejegyzett polgári társulásként működik. Nincs székháza, sem irodája, a bejegyeztetéshez elengedhetetlen székhelye az SZMPSZ komáromi székhelyével azonos. Működési költségeit kizárólag pályázatok útján és az adó-2%-ok begyűjtésével teremti elő.
A kórus tagságát zömében szlovákiai magyar pedagógusok, karnagyok alkotják. A különleges összetétel miatt az énekkar havonta egy alkalommal próbál: péntek délutántól vasárnap délig. Amellett, hogy rendszeresen hangversenyt ad Szlovákia magyarlakta településein – ápolva a magyar zenei örökséget –, küldetésként felvállalta a karnagyképzést – a magyar iskolák diákkórusainak és az amatőr felnőtt kórusoknak szakmai érdekeit szolgálva.
Szinte a kezdetektől fogva élvonalbeli magyarországi vendégkarnagyok vezénylésével működött a kórus: 1992-ben Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerzőt és karnagyot Tamási László Liszt-díjas karnagy követte a vezénylésben, 1996-tól tíz éven át Sapszon Ferenc Liszt-díjas, Bartók-Pásztory-díjas kiváló művész volt az állandó vendégkarnagy, majd őt követte a kórus jelenlegi budapesti vendégkarnagya, a Lantos-díjas, Artisjus-díjas Dr. Tóth Árpád.
A kórus művészeti vezetője és vezetőkarnagya, Józsa Mónika a Nyitrai Konstantin Egyetem zenetanára.
2012-ben két évforduló kapcsán emlékezik az egész Kárpát-medence Vass Lajosra, a „Röpülj, páva…” kiművelőjére, a felvidéki tanítókórus örökös karnagyára, tanítómesterére, névadójára: 2012-ben lenne Vass Lajos 85 éves, aki a kórus megalakításától kezdve haláláig, pontosan 1992 novemberéig (azóta 20 év telt el) havonta egyszer átjárt az akkori Csehszlovákiába (akkor még nem emlegettek bennünket „határon túli magyarokként”) hogy a csehszlovákiai magyar nemzetiségű pedagógusokat tanítsa, nevelje, énekre, karvezetésre, magyarságuk megtartására, zenei anyanyelvünk átörökítésére.
Lakiteleken, az ottani nemzeti szoborparkban két éve áll Vass Lajos mellszobra (Búza Barna alkotása) Kodály és Simándy szobra között, a 2 m magas alapzaton márványkőbe vésték, hogy a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarát vendégkarnagyként egészen haláláig vezette, a kórus megalakulásától kezdve.
A Lakiteleken működő Antológia Kiadó igazgatója, Agócs Sándor költő, szerkesztő nyitja meg 2012. április 28-án Dunaszerdahelyen Vass Lajos fiának, a Svájcban élő Vass Dániel fotóművésznek zenészportrékat bemutató kiállítását, az alkotóművész jelenlétében. (Agócs Sándor 2010-ben kiadott verseskötete, melynek címe „Ördöglakat a számon”, bemutatásra kerül Dunaszerdahelyen. A KULTURÁLIS MISSZIÓ LAKITELEKEN fejezetből sok érdekeset tudunk meg a Fiatal Írók Találkozóiról, az 1979–2009-es évek Lakitelkéről. Ez kitűnő alkalom arra, hogy 2012. április 27-én a Dunaszerdahelyen jelen levő két művész által, velük együtt a dunaszerdahelyi művészetek iránt fogékony közönség, a dunaszerdahelyi magyar pedagógusok, iskolás fiatalok is felidézzék a Magyar Örökség Díjas Vass Lajos munkásságát, kapcsolódását a zenei anyanyelv ápolásához a felvidéki magyarok körében.
A zenei anyanyelv, akárcsak maga a nyelv – megtartó erő. Ezért fontos, hogy a pedagóguskórus, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa, amelyben kezdetektől fogva mind a mai napig amatőr karnagyok nevelődtek, nevelődnek; egyre gyarapodjék, fiatal tagokkal bővüljön, akik továbbviszik a tudást és a lelkesedést, az elhivatottságot a kóruséneklés iránt, a saját iskolájukba, a saját lakóhelyükre. Erőt és energiát nem kímélve azon kell együtt munkálkodnunk, hogy a pedagóguskórus, amelynek nemes célokkal vezérelt nagylélegzetű alapítása óta nemcsak a szép hangzásban, a szép éneklésben és a kórusmuzsika átörökítésében, hanem a karnagyképzésben is nagyszerű hagyománya van, továbbra is teljesíteni tudja küldetését!