„Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.”
(Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba)
Csak egy versrészlet abból a sok versből, amelyekre bennünket tanított. Egy-egy verseny előtt hetekig, naponta több órán keresztül foglalkozott velünk. Elemezte a verseket, hogy eggyé válhassunk tartalmával. Fegyelmezett bennünket, szigorú volt, ha kellett addig ismételtette velünk a szöveget, amíg vérünkké nem vált. Magyarázta, hogyan menjünk fel a színpadra, hogyan álljunk, hogyan artikuláljunk, mikor vigyük fel, vagy le a hangsúlyt. A versenyeket velünk izgulta végig. Az eredmény sem maradt el. A versenyekről mindig helyezésekkel tértünk haza. E felkészülések eredménye lett az, hogy magabiztosakká váltunk, megnőtt az önbizalmunk, az önbecsülésünk és éreztük, de igazán csak felnőtt korunkban tudatosítottuk, hogy azzal, amit teszünk, küldetésünk van. A pontosság, a tisztességes munkavégzés volt a krédója. Tartotta magát a jól ismert József Attila idézethez: „Dolgozni csak pontosan és szépen, ahogyan a csillag megy az égen, úgy érdemes.”
Állandó jelleggel szervezett, műsort rendezett, amelybe bevonta az iskola apraját – nagyját. Kitartó és teherbíró volt. Amit elkezdett, azt be is fejezte. Így emlékezünk, mi, volt diákok a nagyszerű pedagógusra, a fáradhatatlan szervezőre, akit az égiek gazdag és tartalmas életúttal áldottak meg.
Sokgyermekes munkáscsaládból származik. Az alapiskola befejezése után tanulmányait a pozsonyi Magyar Tanítási Nyelvű Pedagógia Középiskolában folytatta, majd a pozsonyi Comenius Egyetem filozófiai karán végzett. Budapesten az ELTE Pedagógia Karán doktori címet szerzett. Tudományos munkásságát a pozsonyi Pedagógiai Kutatóintézetben végezte, majd gyakorló pedagógus volt szülőfalujában Püspökin. Később, Pozsonyban, a még létező szakmunkásképzőben oktatott magyar nyelvet és irodalmat. Magyar Nyelvtankönyve 1977-ben jelent meg. A magyar nyelvű tanoncképzés problémájáról több cikke jelent meg, melyekben kereste a problémák megoldását. Mindezek mellett alapító tagja, majd elnöke volt a Csemadok helyi szervezetének, melynek keretében önfeláldozóan szervezete a magyar társadalmi életet. Több színdarabot tanított be, melyekben szerepeket vállalt, előadói- és irodalmi estet rendezett.
A rendszerváltást követően aktívan kapcsolódott be és a szervezőbizottság tagjaként közreműködött az MKDM megalapításában, alapszervezetet alapított Pozsonyhidegkúton, ahol a magyarok történelmi gyökerek nélkül, szórványban éltek. Több éven keresztül dolgozott a párt Pozsony-város Járási Elnöksége, majd az MKP Országos Szociális Tanácsa tagjaként. Aktív tagja a Magyarok Világszövetségének, a Magyar Kárpátalja Baráti Társaságnak, alapító és vezetőségi tagja a pozsonyi Brunswick Teréz Nőklubnak, majd a Pozsonyi Magyar Nyugdíjasok Klubjának. Nevétől és személyétől elválaszthatatlan a Cserkészszövetség, amelyet a rendszerváltás után azonnal megszervezett, s nem csak az ifjúságra, de az öregekre is gondolván. Ugyancsak nevéhez fűződik a rengeteg humanitárius segítségnyújtás megszervezése és célba juttatása. Fáradhatatlanul foglalkozik fiatalokkal, idősekkel egyaránt, emlék utakat, tanulmányi kirándulásokat szervez.
Aktív politikai tevékenységéhez tartozik az 1990-ben, Pozsonyban megalapított Eszterházy János Klubnak és emléknapnak az életre hívása, szellemi hagyatékának önzetlen ápolása és továbbadása, és ennek kapcsán a rendszeres, évenkénti csoportos mirovi, prágai és budapesti látogatások megszervezése. Eszterházy tiszteletéről tanúskodik rehabilitációját kezdeményező indítványának benyújtása is a Szlovák Igazságügyi Minisztériumba, vállalva az ezzel járó valamennyi viszontagságot és nehézséget. Teszi mindezt és még sok minden mást, honi magyarságunk nemzettudatának megerősítésére és növekedésére.
A nyugalmazott pedagógus, népművelő, a kultúra napszámosa, fáradhatatlan odaadással tette és még ma is teszi 80. évén túl, alázattal vállalt feladatát a nagyvárosi diaszpórában, a végvárban élő magyarság összetartásának érdekében.
A Csemadok Pozsonypüspöki Alapszervezete az általa alapított Pozsonypüspöki Magyarságának Megmaradásáért Díjat adományozza életművéért Schniererné Dr. Wurster Ilonának.
Pozsonypüspöki, 2011. május 15. Tisztelettel: Jégh Izabella