KÖZLEMÉNY

2012. március 2. péntek

Az ANIMA Társaság 2012. március elsejei rendkívüli közgyűlésén határozatot fogadott el, mely szerint a 2012-es esztendőre felfüggeszti tagságát a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalában, illetve a Koordinációs Bizottság munkájában.

Meghalt

2022 Kubička Kucsera Klára 1936-ban született Léván. Édesanyja zongoratanárnő, édesapja gyógyszerész volt. Az alapiskola első évfolyamait magyar iskolában végezhette, majd 1945 után szlovák iskolába kényszerült. A nyelvváltás nem csak neki okozott nehézségeket, hanem azoknak az osztálytársainak is, akik Magyarországról, mint szlovákok települtek át. A figyelmes kislány így már korán megkapta az első történelmi leckét. Gimnáziumi éveit az újonnan alakult komáromi magyar gimnáziumban töltötte. Itt nemcsak elsőrangú tanároktól tanulhatott, mint Turczel Lajos, hanem iskola- és osztálytársai is mind a későbbi felvidéki magyar elit képviselői: Nagy János, Koncsol László, Erdélyi Géza és mások. Szabad idejében a főtéri lakásuk ablakából megfigyelte és felrajzolta a hóban kitaposott ösvényeket. Néhány év után megállapíthatta, hogy az ösvények mindig egyformán alakulnak. Valahol itt gyökerezett az építészet iránti érdeklődése. A képzőművészet értékes, ízléses képek formájában volt jelen a lakásukban. A városban más lehetőség a festészettel ismerkedni a háború utáni években nem volt. Ennek ellenére bátran jelentkezett a pozsonyi Comenius Egyetemre, művészettörténet szakra. Kitűnő tanárai közül Günther Erzsébetet kell kiemelni, akitől nemcsak a szakmát lehetett megtanulni, hanem emberségből is példakép volt. Klára két szemesztert a prágai Károly Egyetemen végzett, mert Pozsonyban különböző átszervezési okoknál fogva évfolyamában egyedül maradt. A prágai egyetem lehetőségei és színvonala más volt, mint a nemrég alakult pozsonyi egyetemé és ott voltak a gazdag könyvtárak, a kiállítások és galériák, európai rangú gyűjteményeikkel. Mindezeket a lehetőségeket Klára maximálisan kihasználta. Vizsgázni viszont Pozsonyba járt és a diplomamunkáján már itt dolgozott. Témája a csallóközi árpád-kori templomok voltak. A cikkeiért, fordításaiért kapott honoráriumokból összespórolt egy robogóra-valót s ezzel járta be a Csallóközt. Közben megismerkedett a képzőművészeti főiskolán tanuló fiatal magyar művészekkel, akikkel Gombaszögön „sátorkiállítást” rendeztek, melyet azonban politikai okokból meg kellett szüntetni. Az egyetem elvégzése után első munkahelye a bajmóci vár volt. Itt nemcsak a gyűjteménnyel kellett dolgoznia, hanem a történelmi épület állagának felmérésével és a műemléki feladatok megtervezésével is. Ekkor már férjnél volt és érkeztek a gyerekek. Férje, Jaroslav Kubička szobrász meghívást kapott a besztercebányai tanárképző főiskolára, ahová 1960-ban a család is követte. Klára is három évig tanított a besztercebányai iskolán, majd a kerületi műemlékvédő hivatalban helyezkedett el, ahol 1969-ig a lengyel és magyar határ közt ő volt az egyetlen szakavatott műemlékvédő. 1970-ben meghívást kapott a Területi Képtárba ahol a gyűjtemény kurátoraként helyezkedett el. Közben 1973-ban kandidátusi fokozatot szerzett. A képtár osztályvezetőjeként 1971-ben fölkereste Szabó Gyulát, hogy a mester 1972-ben esedékes jubileumi kiállításának előkészítését megbeszéljék. Gyula szabad kezet adott neki a válogatáshoz, az előkészítéshez. Örömmel vettem részt a munkában, melynek során sokat tanultam a tapasztalt szakembertől. Gyakorlatilag bevezetett a galériai munka alapjaiba. Magában a rendezésben már Gyula romló egészségi állapota miatt nem vehettem részt. Az ünnepélyes megnyitó február 19-én volt, mi meg 18-án repültünk Prágába abban a reményben, hogy ott még meggyógyíthatják Gyulát. A kiállítást már csak én láttam: arra a korra merész tett volt, mert Klára néhány absztrakt képet is kiállított. Szabó Gyula három hónapi kórházi kezelés ellenére meghalt. Mialatt a hagyaték sorsáról tanakodtunk, született meg a losonci galéria létrehozásának gondolata. Kubička Klára nemcsak tanácsot adott, hanem – férjével együtt – tettekkel is segítette az új intézmény megalapítását. Közben pedig a galériai munka és a család mellett megírta és kiadta a Szabó Gyula kismonográfiát. 1975-ben jelent meg „Ecce Homo” címmel egy válogatás Szabó Gyula fametszeteiből. 1977-ben adta ki a MADÁCH Kiadó a „BETŰ és FORMA” c. vers- és rajzgyűjteményt, Klára válogatásában. Ekkor jelentek meg először nyomtatásban Gyula versei. Klára nagyon sok energiát fektetett a „Kisgaléria” című antológiába, amelyben azokat a szlovákiai művészeket mutatta be, akik merték vállalni magyar nemzetiségüket. 1983-ban jelent meg a Bacskai-monográfiája, 1995-ben Lipcsey Györgyről adott ki reprezentatív monográfiát, majd Szabó Gyula születésének 100. évfordulója alkalmából 2007-ben jelent meg a Szabó Gyuláról írt és szerkesztett nagymonográfia, amelybe hat szerző írta az egyes fejezeteket. Közben pedig közösen dolgoztunk a jubileumi év kiállításainak előkészítésén. Az 1980-ban megnyílt losonci „Nógrádi Galériában” hét kiállítást rendezett Szabó Gyula életművének egyes korszakaiból. Mindezek a munkák a nemzetközi elismertségű építészettörténeti tevékenysége mellett születtek. Mint tagja a DOCOMOMO építészet-dokumentáló világszervezetnek, nemcsak részt vett a konferenciákon, hanem Szlovákiában is szervezett egyet. Részt vett és Szlovákiában is szervezett „Archikatúra” című architektúrával kapcsolatos karikatúra kiállítást – 1992, 1994 és 1996-ban. 1987-től Pozsonyban a Szlovák Nemzeti Galériában dolgozott, ahol megalapította a Szlovák Nemzeti Galéria építészeti osztályát. Ennek keretében kutatta és kiállításon mutatta be többek között a Losoncon élt funkcionalista építész, Winkler Oszkár munkásságát. Klárának oroszlánrésze volt a (Cseh)szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága megalapításában 1989-ben, melynek évekig ügyvezetője és választmányi tagja volt. Minden tevékenységét az újító szándék, ha kellett, indokolt rebellisség ugyanakkor emberség és humor jellemezte. 1997-ben elsőként neki ítélte oda a Társaság a Nívódíját. Munkássága mind magyar, mind szlovák szakmai körökben tekintélyt és elismerést váltott ki. 1991-ben neki ítélték a művészettörténeti rangos Marián Váross Díjat. 2001-ben elnyerte a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjét, 2005-ben Martin Kusý Díjat kapott, majd 2011-ben a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségén méltatták tevékenységét. 2019-ben Emil Belluš Díj fémjelezte az architektúra terén végzett munkásságát, ugyanakkor a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Díját neki ítélték. Mint a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, többször emelte föl szavát a szlovákiai magyar művészettörténészek képzése érdekében. 2020-ban Zuzana Čaputovától vehette át a Pribina-kereszt II. fokozatát művészetelméleti és a kultúrát gyarapító munkásságáért. A Szabó Gyula Emlékház működését nemcsak tanácsadással, hanem konkrét tettekkel segítette. Ezek egyike volt Štefunkóné Szabó Erzsébet kiállítása. A művészet- és építészettörténeti munka sok kutatással jár, amire Kubička Klára mindig nagy súlyt fektetett. Szeretném viszont hangsúlyozni, hogy sok szeretettel, odafigyeléssel törődött a családdal. Munka mellett áldozatosan ápolta saját és később férje édesanyját. Férjét is bevonta a magyar művészekkel épített, ápolt kapcsolatokba és a szlovák környezetben is mindhárom, szeretettel nevelt gyermekük megtanult magyarul. Hősiesen, figyelmesen ápolta fiatalabbik lányát, akit sajnos legyőzött a daganatos betegség. Lánya halála után szinte ideje se maradt a veszteség feldolgozására, mert vállalta a két kiskorú, anya nélkül maradt unokája nevelését. (Szabó Haltenberger Kinga) • A lévai születésű szlovákiai magyar művészet- és építészettörténész 88. életévében hunyt el 2022. november 25-én. Komáromban érettségizett, művészettörténet–esztétika szakot végzett a pozsonyi Komenský Egyetem, valamint a prágai Károly Egyetemen. 1959–1965 között műemlékvédő volt Bajmócon, majd főiskolai oktató, és a kerületi képtár munkatársa Besztercebányán. A nyolcvanas évek elejétől szabadfoglalkozású művész, 1987-től a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria építészeti gyűjteményének megalapítója. 1992–1998 között a DOCOMOMO nemzetközi építészeti szervezet szlovákiai munkacsoportjának elnöke. Az 1960-as évektől foglalkozott a szlovákiai magyar képzőművészettel, számos kiállítás kurátora, katalógusok szerzője, lexikonok társszerzője, szakmai szervezetek tagja, illetve vezetője; az MTA köztestületi tagja. Főbb díjai, kitüntetései: A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2001); Pro Cultura Hungarica díj, 2019 Pribina-kereszt I. fokozata^. Főbb művei: Szabó Gyula, (1972); Ecce Homo – válogatás Szabó Gyula grafikáiból (1975); Kisgaléria (1977); Bacskai Béla (1983); Lipcsey György (1995). A Szlovákiai Magyar Írók Társasága tagjaként tudományos és művészettörténeti nmunkásságáért 2011-ben megkapta a SzMÍT Turczel-díját.

Megszületett

1969 Juhász Katalin költő, szerkesztő, kritikus, publicista Rimaszombatban született. A pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar–angol szakon diplomázott. Első versei 1992-ben jelentek meg az Irodalmi Szemlében. A Szőrös Kő című, fiatalokra fókuszáló irodalmi és művészeti lap egyik alapítója, 1997-től főszerkesztője, a Plectrum Kiadó két verseskötetének szerkesztője, az IFI című ifjúsági magazin irodalmi rovatának vezetője a lap megszűnéséig. Dolgozott a Szlovák Rádió magyar adásának, jelenleg az Új Szó kulturális rovatának szerkesztője. Versei a Kalligramban, az Irodalmi Szemlében, a Szőrös Kőben, a Gömörországban, az Új Forrásban, a Magyar Naplóban, valamint erdélyi lapokban jelentek meg. 2000-ben Le Big Mac című kötetéért elnyerte a Szlovák Irodalmi Alap Madách Nívódíját. Egy ideig Kassán élt, az Új Szó című napilap tudósítója volt 2007-ig, 2008-ban a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének kelet-szlovákiai munkatársa.

Tagja volt 1994-től a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának, később választmányi tagja; alapító tagja az ANIMA társaságnak, a kassai STEP klubnak, valamint a Rovás művészeti csoportnak. Jelenleg BÁZIS-tag.

Forbáth-díjas, Madách-nívódíjas. Kötetei:

Gerezdek. Versek. AB-ART, Pozsony 1994.
Le Big Mac. Versek. Uo. 1999.
Mentés másként. Versek. Uo. 2001.
Makacs foltok. Versek. Plectrum 2006.
Látod, duzzad. Versek Madách-Posonium 2009.
Maga a dolog. AB-ART, Pozsony 2012.
Nyeretlen. Nap kiadó,Dunaszerdahely 2018.

Antológiák: 1. Kapufa a Parnasszuson. Madách, Pozsony 1993. 2. Angyalzsugor. AB-ART, Pozsony 1997. 3. Magyar költőnők antológiája. Enciklopédia Kiadó, Budapest 1999. 4. Förtelmes kaszálógép. Szlovákiai magyar költők versei 1918–2003. Madách-Posonium, 2003. 5. Zsé arca – Szlovákiai magyar szép versek 2004. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2004. 6. Én ámulok, hogy elmulok. Felvidéki anziksz. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2005. 7. A bámész civil. Szlovákiai magyar szép versek 2005. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2005. 8. Karácsonyi ajándék. Lilium Aurum 2005 9. Szlovákiai magyar szép versek 2006. SZMÍT, Pozsony, 2006. 10. Szlovákiai magyar szép irodalom 2007, 2013, 2014, SZMÍT,

Juhász Katalin 55

55. születésnapján köszöntjük Juhász Katalint. A kétszeres Madách-nívódíjas, Forbáth Imre-díjas költő, szerkesztő, kritikus, publicista Rimaszombatban született. A pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar–angol szakon diplomázott. Első versei 1992-ben jelentek meg az Irodalmi Szemlében. A Szőrös Kő című, fiatalokra fókuszáló irodalmi és művészeti lap egyik alapítója, 1997-től főszerkesztője, a Plectrum Kiadó két verseskötetének szerkesztője, az IFI […] "Juhász Katalin 55" című cikkünk a Magyar Interaktív Televízió oldalán jelent meg. [...]

Kincskeresők XIX. – Megnyitó

A XIX. Kincskeresők konferenciát hagyományosan Szanyi Mária, a rendezvény ötletgazdája és főszervezője nyitotta meg. Őt követte Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, majd Hanesz Angelika, a Tehetségsegítő Tanács alelnöke. A XIX. Kincskeresők konferenciát 2024. november 13–14-én, Galántán, a Hotel CITY konferenciatermében rendezték meg. A Kincskeresők a regionális értékeket kutató diákok országos konferenciája. A […] "Kincskeresők XIX. – Megnyitó" című cikkünk a Magyar Interaktív Televízió oldalán jelent meg. [...]

AnimaPortál

KÖZLEMÉNY

FENNTARTÓ

Related Posts

Embersége, műveltsége határtalan volt

ROPOG JÓZSEF 80

Polák Margitra emlékezünk

M. Csepécz Szilvia (1965–2011)