Ma egyszerre 5 értesítést hozott a villámposta, azzal a megjegyzéssel, hogy azok tartalma bizalmas. Bizalmasan közölték bennük, hogy a Szülőföld Alaphoz benyújtott mind az öt pályázatomat (amely a MEDIAN könyvkiadó jövő év eleji könyvkiadói programjára, az AnimaPortál támogatására, bemutatókra, egyebekre nyújtatott be azzal, hogy csak bátran, idén végre lesz pénz, ha tavaly nem jutott is szinte semmmire) — NEM RÉSZESÜLT TÁMOGATÁSBAN. Talán egyszerűbb lett volna NEM KIÍRNI a pályázatokat, csak szétosztani simán, suba alatt azok közt, akik valamiért érdemesebbek rá, mert láthatóbb, közérdekűbb, országosabb, fontosabb munkát végeznek, mint mi itt, kiadók, értelmiségiek, évtizedek óta. A támogatottak névsora megtalálható a világhálón. Nem kétlem, hogy nekik ugyanúgy szükségük van rá. Csakhogy amíg helyi szinten önkormányzati és vállalkozói támogatással könnyen megvalósítható bármi, addig az értékteremtő országos-nemzetközi szellemi műhelyek más forrásokból nem tudnak működni, csak pályázati támogatásokból. Lerágott csont, ki hinné, hogy ötévente újra el kell mondani… 21 évvel a rendszerváltások után a kultúra még mindig a hatalom hálójában vergődik, még mindig a politika dönti el, ki élheti túl az önkizsákmányolás évtizedeit, számára mi jelent értéket és mi nem. Megint nem szakmai komissziók határoznak értékeink túléléséről… További kommentár fölösleges.
Haraszti Mária