MEGHÍVÓ • Ha élne, 85 éves lenne Ozsvald Árpád, a szlovákiai magyar irodalom úgynevezett „harmadvirágzásának” egyik képviselője. Rá emlékezünk Ozsvald Zsuzsa és Tóth László közreműködésével. A beszélgetés vezetője Nagy Ildikó. Közreműködik Haraszti Mária, Ziff Stella.
Helyszín: Pozsonyi Casino
Időpont: 2017. május 2., 18:00 óra
„Versek: sötét éjszakák töprengő fájdalma,
Borzongó testem, szívem botló verése,
Teremtés gyönyöre, az újraélés pillanata.
Orfeuszként bolyongani a világ útjain,
Hinni a ritmus mágikus erejében,
Kitörni a körből, elhagyni a Szférák zenéjét,
Csillagokig száguldani árva rakétán,
Súlytalanul, de visszatérni újra
– várnak elhagyott állomások,
Ágon hintázó madár füttyszava szólít,
Elvarázsolt őzek isznak poharamból.
Kenyérként tördelem a verset, vegyétek,
Szelíd vadjai az erdőnek, mezőnek.”
Ozsvald Árpád (1932–2003)
(Nemesoroszi, 1932. január 28. – Pozsony, 2003. június 15.)
Iskoláit szülőfalujában és a Somogy megyei Csurgón végezte. Költői pályáját az 1950-es évek elején kezdte. 1957-ben magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán. Nyírágón és Kétfegyverneken tanított. Kezdetben kiadói szerkesztő, majd 1956-tól 1995-ig a Fáklya utódlapjának, a Hétnek volt a munkatársa. 2003. június 15-én halt meg Pozsonyban, 72 évesen.
Varga Renáta • Ozsvald Árpád: Földközelben