Sokszor szeretnénk hinni valamiben. Hogy ha hatszor megpördülünk saját tengelyünk körül, nem fog késni a busz. Ha átmegyünk a Mihálykapu utca árkádjai alatt, nem tesszük le a vizsgát. Ha sokat gondolunk valamire, az magától megadatik.
Hát nem. A hit ereje hegyeket mozgat ugyan, de a tudomány erősebb nála: bizonyítékai vannak.
Kérem, olvassák el nagyon figyelmesen, és véssék eszükbe, mert az áltudomány olyan, akár a búvópatak: évtizedek múltán is feltör – és sokakat késztet arra, hogy észérvek helyett butaságokra fecséreljék az időt.
A teljes elemzés az alábbi linken elérhető: Továbbra sincs bizonyíték az állítólagos Petőfi-csontokra
„Források és további információk
Barguzin-ügyben kronológia és az MTA szakbizottságainak jelentései itt elérhetők az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont honlapján.
Kovács László a Természet Világa című folyóiratban foglalta össze a kortárs Petőfi-legendák és a barguzini ásatás történetét. A cikk első része innen, második része pedig innen tölthető le. A szibériai Petőfi-kutatás történetéről szóló könyve Csalóka lidércfény nyomában címmel jelent meg 2003-ban (Argumentum Kiadó, Budapest). A kötet számos könyvtárban megtalálható. Ugyanő a Folia Anthropologica szakfolyóirat 2012-ben megjelent 11. kötetében számolt be arról, mi történt 2003 és 2011 között a témában. A tanulmány címe: A szibériai ál-Petőfiről és a fehéregyházi hitelesről, szövege itt elérhető.
A témáról készült Szibériai halott című dokumentumfilm itt tekinthető meg. A filmben megszólal: Farkas Gyula antropológus, Eduard Viktorovics Gyomin burját helytörténész, Hermann Róbert hadtörténész, Kerényi Ferenc irodalomtörténész, Kovács László régész, Mende Balázs antropológus, Woller János igazságügyi genetikus.”