Nyolcvanhárom éves korában csütörtökön meghalt Stockholmban Tomas Tranströmer Nobel-díjas svéd költő.
Tomas Tranströmer
Allegro
Haydnt játszok egy fekete nap végén
és érzem az egyszerű meleget kezemben.
A billentyűk kínálkoznak. A kalapácsok szelíden kopognak.
Zöld rezonancia, élénk és nyugodt.
A rezonancia közli, hogy van szabadság,
hogy van valaki, aki nem fizet adót a királynak.
Kezemet haydni zsebembe mélyesztem,
és úgy teszek, mint aki nyugalommal tekint a világra.
Felhúzom a haydni zászlót – jelezvén, hogy:
„Nem adjuk meg magunkat. De békét akarunk.”
A zene egy üvegház a lejtőn,
hol kövek vágtatnak, kövek gurulnak.
És a kövek áthatolnak az üvegen,
de azok érintetlenek maradnak.
Kapcsolat
Nézd a szürke fát. Az ég lefolyt
ágain a földbe –
vékony felhő maradt csupán
miután a föld beitta. Az ellopott tér
forog az összegabalyodott gyökerek közt, kifordul
és zölddé válik. – A szabadság rövid pillanatai
törnek fel belőlünk, átörvénylenek a
sors-istennők vérén, és továbbáramlanak.
Eszpresszó
Fekete kávé egy kertvendéglőben
rovarokhoz hasonlító foltos székekkel és asztalokkal.
Finom desztilláció
olyan erős, mint az Igen, és a Nem.
A sötét kávéházból hozzák ki, és
nem pislog, úgy néz a napba.
Jótevő fekete pont a nap fényében
lefut hamar egy fakó ügyfél torkán.
Hasonló a fekete mélység cseppjeihez,
amelyeket néha a lélek desztillál
jótékony lökést adva: Menj el!
Arra ösztönözve, hogy nyisd ki a szemed.
Balázs F. Attila fordításai