Kritika jelent meg a Komáromi Jókai Színház „Az arany ára” c. előadásáról a Határon Túli Magyar Színházak Szemléjén a Librarius portálján Aranyérvágás címmel LÉNÁRT ÁDÁM tollából, mely szerint „az a legnagyobb baj az előadással, hogy Az arany árát nem egy realista sztoriként, hanem balladaként kezeli a rendező, azaz pontosan arra fekteti a hangsúlyt, ami szerintem a leginkább kifogásolni való. Márpedig ez a valóságtól elemelt, nemcsak szürreális, de modoros és erősen művi játékmód a magyar színház legrosszabb hagyományait, a realista színjátszásnak szánt ügyetlenkedést idézi. Ráadásul ez főként az előadás címszereplőjére, a Monorit alakító Tóth Tiborra igaz. Ezért aztán, ha a többieknek akadnak is jó pillanataik, ezek aligha mentik meg az előadást. Mert hiába ellensúlyozza Holocsy Krisztina józan játéka Tóth Tibor színpadiasságát, ha Monoriné a második felvonásban szinte fel sem bukkan. Hiába formál Fabó Tibor jópofa pótapát Berciből, ha ezt leszámítva a szerepe kimerül a sántikálásban és a sanyibácsizásban, és hiába Horányi László erőteljes orgánuma, ha jobbára meg sem kell szólalnia. Kiemelni egyedül a Monori unokáját, Imit alakítóAranyosi Zsoltot érdemes, aki még meg tud szólalni természetesen a színpadon.” A teljes CIKK.