Szín: Szlovákia. Belehajszoljuk magunkat egy elnökválasztási paródiába, mert valaki szólt, hogy Erdélyben is úgy csinálják, miért ne, van rá tőke. Cirkuszra mindig.
Mindeközben a háttérben: Kisiskoláink sokadszor és megint végveszélyben. Kultúránkat éppen most lehetetlenítik el (újra), taccsra vágva a 23 év alatt befutott stabil alkotó műhelyeket. Miközben lapulunk a meglepettségtől, mert ekkora övön aluli kiütésre senki sem számított, senki sem készülhetett fel, mivel azoknak, akiknek tisztük az odafigyelés, megint éppen másfelé néztek.
Érdekérvényesítő képességünk a béka segge alatt: azok a szakmai érdekvédelmi szövetségek, amelyek mozgósítani tudnának, véleményt formálnának és nyilváníthatnának, vagy meg sem alakultak, vagy tőke híján csak tengődnek. Súlytalanok. Közben alattomos gazdasági támadások sorjáznak minden oldalról, kivédhetetlenül.
23 év alatt nem sikerült a politikánknak a folyamatos jogi megszorításokra figyelő és reagáló szakembergárdát felállítani. Pedig arra is lehetett volna tőke menet közben, amikor még az adónk egy része oda folyt, ahol erről dönthettek volna.
Tűzoltás és külsőségek, széthúzás és megosztottság, kirekesztősdi és egymás ellehetetlenítése. Ezt sikerült elérnünk 2013 végére. Félelmetes nézni azt a tömegpszichózist, amely eluralkodott a térségben, s amelyből a kiutat nem találjuk, mert nem jól keressük.