„Márcz. 15-dike mindig az ifjúság ünnepe marad, melyet soha elképzelni nem fogunk két nagy költőnk, Petőfi és Jókai nélkül; és sohasem fogjuk elválasztani egy csomó bátor ifjúnak emlékétől, kik vér nélkül kivívták nekünk a szabadságok legelsejét: a sajtószabadságot, kik bátran mentek neki a nagy ügynek, mely utólag ugyan vérkeresztség nélkülinek bizonyult; de melyről kora reggel még senki sem mondhatta volna meg, hogy az is lesz. A reggelt és az estét egy nagy történelmi tény választja el: a múlt és jövő mesgyéje. És annál a csodálatos véletlennél fogva, hogy ez a nap,
mint márczius idusa, összeesik a római szabadság utolsó nagyszerű kísérletével, hogy összeesik a tavasz kezdetével: mindez e napot a szabadság történetében ideális nappá emeli, csodás jelentőséggel ruházza fel s annyi vágy, sóvárgás, jóslat beteljesedése igéret-napjává avatja.
Egy ily napot senki forróbb sóvárgással nem várt, nem készített elő s egy visionarius exaltatiójával senki sem jósolt meg inkább, mint Petőfi; és e napon nem lehetett senki sem elszántabb, mint az ifjú költő a maga kétely nélküli hitével és önfeláldozásával, midőn diadalittas rajongásban elkiáltotta a jelszót, a nemzetnek e minden időkre ébresztő szózatát:
Talpra magyar, hí a haza!”
Utassy József: Zúg Március
Én szemfedőlapod lerántom:
kelj föl és járj, Petőfi Sándor.
Zúg Március, záporos fény ver,
suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
úgy kelj föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom,
lopnak a bőség kosarából,
a jognak asztalánál lopnak,
népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
szólj még egyszer a Szabadságról!
Három vers a szabadságról:
Elmondja: Haraszti Mária