1968-ban a családtervezést emberi jogként ismerték el
U Thant ENSZ-főtitkár: Tisztelt Küldöttek, a Nemzetközi Emberi Jogi Konferenciát, amelyet az Egyesült Nemzetek közgyűlése hívott össze az idei évben, 1968-ban, ezennel megnyitom.
Halima Warzazi, Marokkó: Honnan ered a nők elleni diszkrimináció? Mi az oka ezeknek az előítéleteknek? A férfi azt hitte, ő hozta világra a gyerekeket, ő a család feje. Erre alapozták a patriarchális társadalmat. Úgy hitték, hogy a nő csak befogadja és megszüli a gyereket, és ezzel véget ér a szerepe.
1968. május 13-án, a Nemzetközi Emberi Jogi Konferencián a világ vezetői elfogadták a Teheráni Nyilatkozatot.
Ezen a konferencián új módokat kell találnunk az emberi jogok elismeréséért és biztosításáért zajló folyamatos küzdelem támogatására.
A Nemzetközi Emberi Jogi Konferencia záróokmánya
Teherán, 1968. április 22. – május 13.
ENSZ, New York, 1968
A szülőknek alapvető emberi joga, hogy szabadon és felelősségteljesen meghatározhassák, hány gyermekre vállalkoznak, és mikor.
Ez azt jelenti, hogy a nőknek joguk van megválasztani, hogy teherbe akarnak-e esni, és ha igen, mikor.
A nőknek joguk van tudni, hogyan működik a testük, és mikor fogamzóképesek.
A nőknek joguk van az egészségügyi ellátáshoz, amely támogatja a döntéseiket.
Ez a jog segíti a nőket abban, hogy tanulhassanak és munkát vállalhassanak, kitörhessenek a szegénységből, és olyan családjuk lehessen, amilyet szeretnének.
Ámulatba ejtette őket, amikor megtudták, hogy a nő nem csak szülőgép, hanem a gyermek létrehozása a legnagyobb cselekedete.
De a családtervezésért folyó harc nem ért véget.
Több mint 200 millió nő szeretné elkerülni a terhességet, mégis nélkülözi a megbízható fogamzásgátlást.
Ez nem csak a körülményeikből fakad.
Ez emberi jogi kérdés.
1. Az őrültek és az élőerőt egyre olcsóvá tevő ember-túltermelésből profitálók ilyenkor népirtásról meg nácizmusról hörögnek,
2. az értelmesebbek kevesebb nemzésre buzdítják a párokat,
3. de szinte senki nem tud arról, hogy a teherbeesések közel fele baleset, amit a pár nem akart,
– és hogy legalább 270 millió termékeny korú feleség hiába szeretne fogamzásgátlást, nincs hozzá joga, tudása, eszköze,
– és ezért a népességrobbanás visszafordításához elsősorban a nők fölerősítése és szabadságjogai, a lányok tanulási lehetőségei, a férfiak elől elrejthető fogamzásgátlók (iud, implant, inject) kellenek,
– így csak azok cselekszenek hatékonyan a nők egyenlőségéért, a nyomor megszüntetéséért, a békéért, a klíma-, természet- és környezetvédelemért, a globális humanitárius és civilizációs válság megoldásáért, akik a fogamzásgátlás emberi jogának érvényesítését teszik az első helyre.
Segítsd a fogamzásgátlást nélkülözőket (amivel egyben karbonsemlegessé is teszed magadat)!
Jane Goodall angol etológus, antropológus és primatológus, a csimpánzok szociális és családi életének legismertebb kutatója, a Jane Goodall Intézet és a tanzániai Gombe Nemzeti Park igazgatója, a Population Matters védnöke.
Hello, Jane Goodall vagyok, és azzal kezdeném, hogy rettentően szeretnék személyesen veletek lenni, mert úgy gondolom, hogy ez a szervezet, a Population Matters nagyon fontos, mivel ez az egyik legfontosabb kérdés, amivel ma szembenézünk.
Ez először akkor ütött meg, szinte szó szerint, amikor átrepültem a Gombe Nemzeti Park felett, ahol 1960 óta végeztem kutatást a csimpánzokról. Amikor elkezdtem, az aprócska Gombe Nemzeti Park az egyenlítői erdőöv része volt, ami Afrika keleti partvidékétől a nyugatiig ért. Amikor 1990-ben átrepültem Gombe fölött, inkább egy aprócska erdőszigetnek tűnt teljesen kopár hegyekkel körülvéve, és nyilvánvaló volt, hogy több ember élt ott, mint amennyit a terület elbír.
Tényleg abszurdum azt hinni, hogy lehetséges korlátlan gazdasági fejlődés (ami az uralkodó szemlélet miatt effektíve egyenlő a növekedéssel – a ford.) egy bolygón, ami véges természeti erőforrásokkal rendelkezik. A tény, hogy az emberi népesség még mindig nő ezen a drága kis bolygón, amit magunkénak tartunk (pedig nem az, csak mi is itt élünk), olyasvalami, aminek mindenkiben tudatosulnia kellene.
Amikor elkezdtem ezen gondolkozni, miután 1990-ben átrepültem Gombe fölött, arra az igen fontos dologra jöttem rá, hogy úgy kell javítanunk az emberek megélhetését, hogy közben ne tegyük tönkre a környezetet, amitől mindannyian igazából ők, és mi is függünk. És ez magába foglalta, hogy találjunk módokat arra, hogy bővítsük a nők lehetőségeit. Gombe körzetében mikro-kredit programokat vezettünk be, Muhammad Yunus Grameen Bank-ja alapján. Kis kölcsönöket adtunk a nőknek környezeti szempontból fenntartható fejlesztési projektekre, mint például néhány csirke megvásárlása, hogy tojásokat tudjanak árulni, vagy hogy egy kis faiskolát létesítsenek, és hasonló projektekre. És közben pénzt gyűjtöttünk ösztöndíjakra, hogy a lányokat serdülőkor után is az iskolákban tartsuk, hogy továbbtanulhassanak.
A világon mindenhol kimutatták, hogy a nők oktatásának javulásával csökken a családok mérete.
Arra biztatnék minden egyes környezetvédő szervezetet, és minden egyes kormányszervezetet, hogy gondolják végig, mennyire abszurd a vég nélküli gazdasági növekedés egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón. Sokhelyütt már gyorsabban használjuk a drága természeti forrásokat, mint ahogy az anyatermészet pótolni tudná őket. Nem folytathatjuk így.
Nem söpörhetjük az emberi népesedés kérdését a szőnyeg alá. Megoldást kell rá találnunk. És azt látjuk, hogy a helybeli emberek is ezt akarják, mert a kultúrák változnak.
Szóval kérek mindenkit, aki ezt hallja, kérem, gondolkodjon el azon, hogy mit tud ő maga, és a szervezete tenni, hogy segítsen az emberi népességnek csökkennie, méghozzá úgy, hogy harmóniában élhessünk, és biztosíthassuk a jövő generációk létalapját ezen a gyönyörű bolygón, a Földön.
Köszönöm.
Via: Climenews.com