Tavasz óta rendkívüli helyzet van az egész világon. Nem nagyon akadnak már olyanok, akik az 1918–19-es spanyolnátha-járványra emlékeznének – persze fel lehetne lapozni a történelemkönyveket, de az nyilván szellemi munka lenne, amibe ugye nagyon belefárad, aki nem szokta. Vagyis egy tömegpusztító világjárvány kezelésében senkinek sincs nagyon aktív tapasztalata, és a katasztrófafilmek se nagyon segítenek… 
Hogy mit várna az ember ilyen helyzetben a választott és felelősnek gondolt társadalmi vezetőitől?
Minimum annyit, hogy TÁJÉKOZÓDJANAK.
Nem a fészbúkról, nem összeesküvéselméletek meg önjelölt szakértők nyomulásából, hanem tényanyagok és tanulmányok végigböngészéséből. (Hogy nem értenek hozzá? Ja, hát akkor mihez értenek, az istenért???)
ÉS FŐLEG ÉS MINDENEKELŐTT AZT, hogy adják meg azt az alaphangot, amelyre minden katasztrófahelyzetben szüksége van az egyedül boldogulni és eligazodni nem tudó polgárnak: a nyugodt, biztató, a válság leküzdésére való erőfeszítéseket támogató, a lakosság türelmét kérő tónust.
Ehelyett mit csinálnak? ELBIZONYTALANÍTJÁK az esetleges megjegyzéseikkel, félinformációikkal, lobbikhoz való csapódással az amúgy is bizonytalanokat.
Ebből következik, hogy IMMÁR TÉNY:
A szlovákiai/felvidéki magyarságnak nemhogy parlamenti képviselete nincsen, de még csak politikai képviselete se.
Mert ahogy a helyzetet a politizálók többsége kezeli (szinte kizárólag önmaga láttatására és népszerűségnövelésre), azt mondhatnánk aljasnak, katasztrofálisnak, érthetetlennek, embertelennek, ocsmánynak, akárminek, csak józannak és megfontoltnak nem.
Szóval, kedves NÉP, az van, hogy egyedül vagytok, egyedül vagyunk a slamasztikában.
Ezért ne figyeljetek most másra, csak EGYMÁSRA: óvjátok magatokat és szeretteiteket, meg mind egymást, és tartsátok be azokat a rendeleteket, akik valakik mindezek ellenére mindnyájunk érdekében és a hatalmas ellenviharban MEG MERTEK és meg mernek hozni. Éljük túl. Egészségben. Utána majd számon kérhetjük azokon a döntéseiket, akikben csalódtunk.
Haraszti Mária