2015-ben Szlovákiában 87 nők elleni nemi erőszak miatt tettek feljelentést az áldozatok. 57 esetet derítettek fel.
Az erőszakos közösülés akkor valósul meg, ha valakit erőszakkal vagy fenyegetéssel közösülésre kényszerítenek, vagy védekezésre, akaratnyilvánításra képtelen ember állapotát közösülésre használják fel. Az erőszakos közösülés a nemi erkölcs elleni, szexuális szabadság elleni bűncselekmények körébe tartozik. A szexuális kapcsolat során hiányzik a partnerek konszenzusa, illetve olyan partnerek között létesül szexuális kapcsolat, mely eleve nélkülözi a konszenzus-képességet.
Az erőszakos közösülést a civilizáció kifejlődésétől kezdve bűncselekményként tartják számon és mindenhol büntetik. Hammurapi törvényoszlopán (i. e. 1792-1750) már olvashatjuk, hogy a házasságon kívüli nők elleni nemi erőszak halállal büntetendő.
A görög mitológiában több helyen is előfordul az erőszakos közösülésről leírás, így például Europé Zeusz általi elrablása és megerőszakolása, mely nem számított bűnnek, illetve olvashatunk a thébai királyról, Laioszról, aki megerőszakolta Kriszippuszt, melynek megbüntetésére az istenek Théba városra dögvészt küldtek, tehát már egyértelműen bűnnek számított.
A görög jogban az erőszakos magatartást (hübrisz), mint általános tényállást általában pénzbüntetéssel sújtották, így az erőszakos közösülést is.
A római jog csak egészen a késői évszázadaiban, az 500-as években mondta ki az erőszakos közösülés (raptus) bűncselekményi minősítését, a megerősödő kereszténység elveinek köszönhetően.
A középkorban szintén pénzbüntetéssel sújtották az erőszakos közösülés tettesét, melyet a nő apjának kellett fizetnie. Az erőszakos közösülés a középkortól kezdve fokozatosan kezdte átfogni azokat az eseteket is, amikor a nő védekezésre képtelen állapotban, akaratnyilvánításra képtelen állapotban volt (például el volt kábítva).
Ez egészült ki a gyermekekkel folytatott szexuális aktussal, itt nem követelték meg még az erőszakot sem, mivel törvényi vélelem szólt amellett, hogy a kiskorú konszenzusra, védekezésre képtelen.
Újabb változás volt, hogy a XX. században elismerték a jogalkotásban a férfiak megerőszakolásának lehetőségét is, így tehát a büntetőjogi törvények módosultak, és már nem a nő megerőszakolását, hanem bárki megerőszakolását büntették.
Szintén ezen XX. századi időszakra tehető, amikor kikerült a törvényekből a „házassági életközösségen kívüli” megszorítás, azelőtt ugyanis a házasság alatt történt szexuális erőszak nem számított erőszakos közösülésnek.