Ellenezzük a nemi erőszakot és a rasszizmust. Mindig. Akárhol.

lanyokA hétfőn megjelent kiáltványt azóta több százan írták alá. 22 német feminista kezdeményezte: újságírók, bloggerek, aktivisták – van köztük egyetemista, rapper és tanítónő is. Mindegyikük a saját területén – legyen az az antirasszista mozgalom, a környezetvédelem vagy a művészet – próbálja előremozdítani a nemek közti egyenlőséget és a szexizmus visszaszorítását.

Ellenezzük a nemi erőszakot és a rasszizmust. Mindig. Akárhol.

Szilveszter este több nőt ért szexuális agresszió Köln és más német városok közterein. Ezek a bűncselekmények alapos és átfogó vizsgálatot követelnek. Véget kell vetni a jelenlegi büntetlenségnek a nemi erőszakra alapuló bűncselekmények esetében.

Követeljük, hogy a túlélők a lehető legjobb gondoskodást és támogatást kapják. Szolidárisak vagyunk azokkal, akik nemi erőszakot és zaklatást éltek át.

Kik vagyunk

Feministaként többféle témára szakosodunk, sok éve kampányolunk a nemek közti esélyegyenlőségért, egy nyitott és igazságos társadalomért, a szexizmus és a nemi erőszak ellen. Megtanultuk, mennyire fontos határozottan kiállni a rasszizmus és a diszkrimináció más formái ellen.

Követeléseink

Legfőbb prioritásunk a kitartó küzdelem mindenfajta nemi erőszak ellen. Mindannyiunk számára káros, ha szélsőségesek használják ki a feminizmust arra, hogy bizonyos etnikai csoportok ellen uszítsanak, ahogy ez a kölni események körüli vitában is történik.

Hiba, ha a nemi erőszak csak akkor kerül reflektorfénybe, ha a feltételezett tettesek azok, akiket „másoknak” tételeznek: muszlim, arab, fekete vagy észak-afrikai férfiak, vagyis azok, akiket a szélsőségesek „nem-németnek” tekintenek. Továbbá, a nemi erőszakot nem csak akkor kell komolyan venni, ha a feltételezett áldozatok fehér, cisz* nők.

A nemi erőszak elleni küzdelem minden egyes nap politikai prioritásává kell váljon, mert mindenhol jelen van. Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének kutatása 2014-ben azt találta, hogy több mint a nők fele megtapasztalta már a  szexuális zaklatást. Minden harmadik, tizenöt éven felüli nő tapasztalt fizikai és/vagy nemi erőszakot. A német szövetségi rendőrség statisztikája szerint több mint 7.300 nemi erőszakot és szexuális agressziót jelentenek be minden évben, ez naponta több mint húszat jelent. És akkor még nem beszéltünk azokról, a sokkal nagyobb számban előforduló esetekről, amelyeket soha nem jelentenek.

Egy olyan társadalmat szeretnénk, ahol mindenki, etnikai hovatartozásától, szexuális orientációjától, társadalmi nemétől, vallásától vagy önkifejezésének módjától függetlenül biztonságban és védetten érezheti magát a verbális és fizikai támadásokkal szemben: az utcán, otthon, a munkahelyén és az interneten egyaránt. Ez az alapja egy szabad társadalomnak.

Javaslataink:

Politikai megoldások:

  1. Erősebb támogatást kell biztosítani a tanácsadó intézményeknek és a nemi erőszak áldozatait segítő krízis központoknak, és szolgáltatásaikat ki kell szélesíteni.
  2. Át kell alakítani a jogszabályokat: a szexuális zaklatás még nem bűncselekmény Németországban, és az, ami nemi erőszaknak számít, az áldozat viselkedésének  függvénye.
  3. A nevelő tevékenységek megerősítése és a figyelemfelhívó  kampányok segíthetnek a nemi erőszak megelőzésében és az áldozatok támogatásában. Azt szeretnénk, hogy a társadalom legyen érzékenyebb arra a tényre, hogy a szexizmus és a nemi erőszak leginkább a szűk társadalmi közegben fordul elő, és a társadalom egészében jellemző.
  4. A gender, azaz a társadalmi nemi szerepek kérdésére érzékeny oktatás segít a (szexuális jellegű) erőszak megelőzésében.
  5. A nemekkel és a nemi erőszakkal kapcsolatos kérdésekre érzékenyítő képzéseket kell biztosítani a rendőröknek és bűnüldözésben dolgozóknak, hogy biztosítva legyen az elkövetők felelősségre vonása, és az erőszak túlélőivel való megfelelő magatartás is.

Társadalmi megoldások:

  1. Nyitott és differenciált vitát kell biztosítani a nemi erőszakról, amely az erőszakhoz vezető szociokulturális és ideológiai szempontokra is hangsúlyt helyez, és figyelmes az áldozatok stigmatizációjára is.
  2. Komolyan kell venni a nemi erőszak túlélőit. Az áldozatok hibáztatásának véget kell vetni.
  3. A szexizmus és rasszizmus nem a „többiek” hibája. Mindannyiunkat befolyásol a strukturális diszkrimináció, és meg kell tanulnunk reflektálni a saját előítéleteinkre.
  4. A szexuális erőszak tanúi nem hunyhatnak szemet az esetek felett, hanem be kell avatkozniuk – a közvetlen segítségtől kezdve egy agresszió esetében, egészen addig, hogy fellépünk a szexista megjegyzések, pl. az erőszakról szóló viccek ellen.

Elvárásaink a médiával szemben:

  1. A nemi erőszakról történő beszámolók nem tehetik nevetségessé az áldozatokat, és nem banalizálhatják a bűncselekményt, például azzal, hogy a megerőszakolást a szexszel hozzák összefüggésbe. A nemi erőszaknak semmi köze nincs a szexhez.
  2. A szexizmust és a diszkrimináció más formáit valódi problémákként kell értelmeznünk, és a nemi erőszak alapjaként. Fel kell ismerni, hogy a médiában megnyilvánuló szexizmus közvetlenül összefügg a nemi erőszakkal.
  3.  A szexizmust és nemi erőszakot nem lehet olyan problémaként bemutatni, ami csakis bizonyos etnikai csoportokban létezik.
  4.  A médiában használt képek nem erősíthetnek rasszista vagy szexista sztereotípiákat.
  5. Összetételükben sokszínű szerkesztőségekkel kell biztosítani, hogy a diszkrimináció problémáit érintsék a híradások.

A kezdeményezők: Kübra Gümüşay, Anne Wizorek, Emine Aslan, Stefanie Lohaus, Teresa Bücker, Keshia Fredua-Mensah, Gizem Adıyaman, Dudu Küçükgöl, Helga Hansen, Kristina Lunz, Nicole von Horst, Antje Schrupp, Sookee, Gesine Agena, Jasna Strick, Yasmina Banaszczuk, Lavinia Steiner, Katrin Gottschalk, Ninia LaGrande, Hengameh Yaghoobifarah, Makda Isak, Melahat Kisi

(*Cisz, cisznemű az, akinek születésekor kijelölt biológiai neme megegyezik nemi identitásával, azaz pl. női nemi szervekkel születik, és később ő maga is nőnek érzi magát – ergó a társadalom, az “emberek” könnyen és helyesen ismerik fel nemi identitását.Judith Langowski)

(Forrás: kettosmerce.hu)