Vidéki békevers
Itt járt a háború!
Romokat nem hagyott,
csak elvitte a lovakat
meg a zabot.
Itt járt a háború!
Hámot, szekeret rekvirált,
és elvitte a férfiak
javát.
Dalolva mentek, mint akik
a háborút nagyon szeretik.
Bokréta volt a puskacsőben,
sírtak az asszonyok,
és pram-pa-pam, de szépen
peregtek a dobok.
Itt járt a háború!
Fekete pántlikás
vőfély kopogtatott,
nyomában jött a gyász.
És hiába fohászkodott,
vasárnaponként a kegyes
éghez, a jó öreg
tiszteletes:
a sok ló és szekér,
nem talált már haza,
és nem a férfiak
java.
A puskacsőben hervadt
bokréta-szuronyok;
a legtöbbjükre – mondják –
hant is alig jutott.
Itt járt a háború! –
Mankóval jött a béke,
és csöndesen leült
a házak küszöbére.
Elsajnálták a lovakat.
Elsiratták a holtakat.
A bénák beletörődtek,
hogy most már így kell élni;
a gyerekből, mert kellett,
korábban válott férfi.
Itt járt a háború!
Romokat nem hagyott,
csak elvitte a lovakat
meg a zabot…
Itt járt a háború!
Itt járt, még mindig itt van:
anyák, anyókák viselik
életfogytiglan.