A „Szerelmem, Sárdy” egy egyszereplős, egyfelvonásos operett, amely Sárdy János 20. századi híres bonviván életének nagyobb állomásait és legszebb dalait mutatja be egy nagymama titkos naplóján keresztül.
2014. február 12. – SOMORJA-VMK (bábterem)
A színész (Derzsi György) egy szerepét vesztett színészt játszik, aki hirtelen jött szabadsága alatt nagyanyja titkos naplóját olvasgatja. A nemrég elhalt rokon fennmaradt sorain keresztül Sárdyhoz való rajongói és plátói szerelmi viszonyáról vall, miközben egy XX. századi asszonysorsot, egy személyes történelemkönyvet mutat be. A Meskó Zsolt által írt történet Derzsit ugyan túl sokszor kényszeríti, hogy női hangot imitálva beszéljen szerelmesen a színpadon egy férfiról, mégis hallgatható, kellemes szöveg ez néhány érdekes fordulattal, jól ülő poénnal. Derzsi György számos karaktert kelt életre, jön-megy a jelen és a múlt között, narrálja és eljátssza az eseményeket, amelyekben a legendás tenorista mellékszereplő, időnként keresztezi csak a nagymama útját, akinek életében sokkal fontosabb szerepet játszik, mint gondolná. Sárdy, a falusi kántortanítóból lett opera- és operettsztár pályájáról, életéről gyerekkori ismerős és az újságolvasó rajongó szemszögéből kapunk oldalpillantásokat.
A szöveges blokkok között Derzsi énekben is megidézi Sárdy legendás szerepeit, dalait. A „Nagy árat kér a sors a boldogságért” az emblematikus „Rózsalevél”, az „Adj, Uramisten” vagy a „Londonban, hej” kezdetű slágerek még a CD-ről szóló zenei alapokkal is magával ragadnak Derzsi kiváló hangján, amely betölti a teret, színházzá, sőt koncertteremmé varázsolja az eleinte furcsa helyszínt. A büfés hölgy kezében is megáll a kenőkés: színházi élményt kapunk ott, ahol arra a legkevésbé sem számítottunk. Derzsi több mint figyelemreméltó orgánuma alázatos, pontos alakítása Harangi Mária visszafogott, de ízléses rendezése jó kombináció egy tartalmas, kellemes estéhez. Vagy délutánhoz.
(Forrás: Somorja.sk, Kovács Koppány)