Első emlékem róla első osztályos koromból maradt meg. A Szenczi Molnár Albert Napokon prózamondásban versenyeztem, édesanyám mellett Pista bácsi és Ica néni kísért el, meghallgattak, biztattak.
Az egyetemen tanárom lett. Szigorú volt és következetes. A nyelvtan – logika. Ezt próbálta felfogatni velünk, diákjaival, akik nélküle nem bírnánk olyan következetesen anyanyelvünket, annak logikáját és a szigorú logika alóli kivételeket, amelyek mind a szabályokat erősítik. Nem volt könnyű a tanítványának lenni. De aki felfogta a nyelvtan logikáját, örömét találta benne. Tanítványai közül sokan választották a nyelvművelés cseppet sem hálás feladatát, amelyet ő is ellátott nagy kitartással, csemegézve a sajtó és a köznyelv visszásságaiból, hadat üzenve a rossz beidegződéseknek, a szlovakizmusoknak, a nyelvkutyulásnak, a zavaros fogalmazásnak. Ápolta, védte és őrizte anyanyelvünket a katedrán, a sajtóban, a rádióban. Hivatása volt az anyanyelv.
Jakab István (Nagyráska, 1928. szeptember 29. – Révkomárom, 2013. november 23.) szlovákiai magyar nyelvész, nyelvművelő, tanár. A nyelvtudományok kandidátusa (1970) és doktora (1971) 85 évet élt.
Munkássága, nyelvművelő könyvei éltessék tovább kitartó hitét anyanyelvünk szépítésében és megőrzésében!