MA ESTE ELHUNYT PETŐCZ CSILLA
ELNÉMULT AZ ÉJ
(Petőcz Csilla halálára)
Nem szóltál, nem is búcsúztál
mint ki siet,
fürgén hagytad itt a gyanútlan
földieket.
Hónod alatt még egy darab lapul
az életünkből…
Kegyetlen rendezés, szidnám vadul,
hogy elegem van ebből.
Ki írhat ilyen forgatókönyvet
melyben a víz is éget,
és parazsak a könnyek?
Pár perce csörgött a telefon,
a legrosszabbkor –
CSILLA MA ESTE…
hogy csillag lett a lelke
és az égen táncol…
künn a téli éjben
didereg a létem
Csilla! –
és hiába fázom érted,
bamba baromként nézem az eget
kórházak, vágóhidak kapui csapódnak:
Te ma – mi majd holnap.
És belőled, a táncosból por lesz?
Mennyi miloszty terem
az örök éji éjjelen,
és minket mennyi malaszt teremt :
por leszünk, lösz leszünk, televény.
Táncolunk a kóbor szelek szárnyán
te leszel a szivárvány
a szív és a remény.
Felcsillansz majd az égen
– ígérd meg – a Fiastyúk táján,
de most pihenj csak, Kedves!
A halál csak kóbor ármány.
Petőcz Csilláról ITT tudhatunk meg többet.