Az elmúlt évihez hasonlóan újra a XX. századi irodalom és a politikai hatalom viszonyára koncentrál az immár 41. alkalommal megrendezendő Tokaji Írótábor. A hazai és külhoni magyar írók, költők, irodalomtörténészek rendezvénye augusztus 14-én kezdődik és 16-ig tart a Tisza-parti városban.
A tavalyi tanácskozás szakmai sikerére és eredményességére építve, valamint a korszak nagyságára való tekintettel az idei Tokaji Írótábor a tavaly megkezdett tematikát folytatja – az elmúlt évben az 1945 és 1965 közötti időszakot tekintették át, idén az 1965 és 1990 közötti évtizedek történéseire fókuszálnak.
A témák között szerepel az, hogy miképp alakult az 1956-ban szabadult alkotók és az 1956-os emigráció pályája, hogyan történt az elhallgattatott nagy művészek és gondolkodók (például Hamvas Béla, Füst Milán, Kassák Lajos, Kodolányi János, Weöres Sándor, az Újhold alkotói) visszaszivárogtatása az irodalmi közéletbe.
Ugyancsak a témák között szerepel az, hogy milyen módon vívták szellemi védharcukat a folyóiratok, az írói közösségek; hogyan alakult a magyar neoavantgárd helyzete a határon innen és túl, miként próbált lazítani a rendszer kötöttségén a 60-as évek végén induló új nemzedék, milyen hatással volt az ő fellépésük egyrészt az „aczéli kultúrpolitikára”, másrészt az őket befogadó irodalmi közegre.
Szintén naprendre tűznék azt is, hogy milyen szerepe volt a Tokaji Írótábor első 17 évének az irodalom önvédelmi folyamatainak ösztönzésében, milyen lehetőségei voltak a szamizdatkultúra terjesztésének, milyen hullámot indított el a Magyar Írószövetség emlékezetes 1986-os közgyűlése…