Hazai magyar társasjáték: Ki meddig bírja cérnával, avagy az értelmiség kiéheztetése. Mi például év elejétől megint a saját költségünkön tartjuk fönn a Magyar Interaktív Televíziót. Köszönet tudósítóinknak a kitartásért és nézőinknek a bizalomért – ez az, ami nap mint nap erőt ad a folytatásra. Idén több mint ezer videót tettünk közzé. Nézőink száma gyarapodik. Egész nyáron meg tudtuk tartani a nézettséget. Dolgozunk is keményen, pályázgatni meg nincsen igazán kedvünk se: tudjuk, kik, mikor és milyen alapon kapják meg a magyarországi támogatásokat, hát kár az időért és a sok igazolásért. Ha végre megérkezik a várva várt hazai támogatás, egy közzétett videó „jutalma” kb. 10 (tíz) euró lehet belőle… Na, nem hiszem, hogy bárki ezért utazna, gondolkodna, vágna, görnyedne, fizetné a netet, a benzint, a villanyt… Igen: még nem menedzseljük elég jól magunkat. Igen, elkelne a segítség, az összefogás, az odafigyelés. A Carissimi esete is bizonyítja: jó ügyek mögé is pénz kell, összefogás kell, állandóság és biztonságérzet, hogy működni tudjanak. Ez a biztonságérzet hiányzik idehaza. Új támogatási elveket kell kidolgoznunk és elfogadtatnunk, olyat, amely az értékeket képes megtartani, a fölös dolgokat meg magára hagyja. Ehhez konszenzus kell, azt pedig képesek vagyunk megteremteni. Már ha akarjuk. Erika, fel a fejjel, lesz idő, amikor nem a reklámújságoké lesz a világ!