Évek óta tartó, súlyosbodó betegeskedés után, 88 éves korában Bécsben elhunyt Monoszlóy Dezső író, költő, műfordító. A Theodor Körner-, Márai- , és Nemzetközi PEN-díjas írót hétfőn bécsi lakásában érte a halál. Monoszlóy Dezső 1923-ban született Budapesten. A Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán folytatott tanulmányokat. 1947 és 1968 között Pozsonyban élt, dolgozott bányászként, tengerészként, tanárként, rádiószerkesztőként, és tevékenykedett egy kiadóvállalat igazgatójaként is. A Csehszlovák Írószövetség magyar titkára, az Irodalmi Szemle szerkesztője volt.
1968-ban Újvidékre emigrált. 1970-ben Ausztriába költözött és Bécsben telepedett le. Tagja volt az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége által kiadott Bécsi Napló szerkesztőbizottságának.
Számos verseskötete és regénye jelent meg, k
öztük a Töltésszimmetria (1965), A milliomos halála (1969), Menekülés Szodomából (regénytrilógia, AB-ART, Pozsony 1975), A szerelem öt évszaka (Uo., 1991), A halálom utáni napon (2001).
Emellett több mint negyven rádiójáték szerzője volt, cseh, illetve szlovák műfordításai több mint harminc kötetben jelentek meg.
Monoszlóy Dezső A szerelem öt évszaka c. kötetének novellafüzérét egyetlen motívum köti össze: a nő. A nő a maga változatosságában, izgalmas és kiismerhetetlen vagy nagyon is kiismerhető voltában, öt életkorban és variációban. Persze mindig ott van mellette a férfi: a társ, a hódító, a szerető, az értő vagy értetlenkedő fél, aki mind az öt esetben maga a szerző vagy alteregója; fiatalember vagy a fiatalember tetteit megmosolygó, megkérdőjelező öreg képében. A kötet a Kenguru Zsebkönyvek sorozat szép kivitelű darabjaként látott napvilágot. (AB-ART, 2004)