Éjszaka van, és a Duna Televízió arról agyal – pszichológusok segítségével –, hogy hiába minden: még aki „külhoni” szülőktől Magyarországon születik is, vagy „magyar gyökerekkel rendelkezve” akár egészen piciny korában kerül is oda, az sem lehet „egészen, valóban és teljesen” magyar, mert „magával hozza azokat a tudattalan impulzusokat és reakciókat, amik máshol élve rárakódtak”.
Hát bravó, Duna tévé, bravó, Magyarország! Ezt is hallanunk kellett, nem volt elég a Magyarország közreműködésével lefolytatott „lakosságcsere” (amiért az anyaország is elnézést kérhetett volna tőlünk, hiszen nyakig benne volt, és nem esett volna le a szent korona a fejéről, ha beismeri a cinkosságát), a tények évtizedekig tartó küszöb alá söprése, a félmegoldások és a túllihegések sora?
Most kiderül, hogy ha ránk erőltetitek is az állampolgárságot meg a szavazati jogot – mert ha igazi nagyarok akarunk lenni, mindezért hálásan lelkesednünk kék –, akkor sem lehetünk sose igazi és valódi és teljes magyarok, csak gyanúsak, idegen értékeket is – mint valami fertőző vírust – hordozók. Más nyelvekkel és kulturális tapasztalattal felfegyverkezve megbonthatjuk az egységes nemzetet.
Mintha nem tudnánk, hogy bárkinek, akit befogadott az anyaország, megkülönböztető jeleket hordoznak az adatai, amelyekből rögvest kideríti minden hivatal(nok), hogy nem valódi…
Akkor mire is játszotok, kedveseim, mindannyian, akiknek évtizedek óta hivatkozási alap vagyunk csupán, hogy a nevünkben lehessen dönteni nélkülünk olyasmikről, amiket nem is gondoltok komolyan? Miért ígérgettek hazát a magasban meg szebb jövőt, amikor a fejetekben akkora a káosz, mint maga az univerzum?
Kéretik abbahagyni odaát a címkézést. Felnőttünk már, „szaporodik fogunkban az idegen anyag, mint szívünkben a halál, de jogunk van” – JOGUNK VAN eldönteni, kimondani, kijelenteni mindenféle kierőszakolt bizonyságtétel nélkül is (mert éppen elég idehaza bizonygatnunk a valóban létező lojalitásunkat), hogy magyarok vagyunk.
Szerencsére talán már tényleg nem ugyanolyanok… 🙂
Haraszti Mária