Hager Ritta textilművész és Bohus Zoltán szobrászművész alkotásaiból rendezett Fény című kiállítással a kortárs magyar képzőművészet két kiemelkedő művészét ünnepeljük egyszerre. Életművük egyedülálló a magyar és az egyetemes művészetben. Egymástól nagyon különböző anyagokkal dolgoznak, mégis alkotásaikat, művészetüket számos közös vonás jellemzi. Megnyitó: 2011. március 25., 17–20 óráig.
Mit „ábrázolnak”, fejeznek ki Hager Ritta gobelinjei, vagy Bohus Zoltán üvegplas…ztikái? – A megközelítések véget nem érő sorát indítja el a kérdés.
E művek inspirálják a nézőt – elmélyült szemlélésük nem mindennapi távlatok felé vezetik őt. Akarva-akaratlanul az alkotó(k) teremtő világának részeseivé válunk általuk.
Hager Ritta és Bohus Zoltán alkotásai kettős értéket hordoznak magukban. Műveik látszólagos „tárgy” nélkülisége nem egyszerűen értelmezési, gondolati szabadságot nyújt –, mint például az absztrakt képzőművészet, ahol szinte a szemlélőre van bízva, mit lát bele a néző a kiállított tárgyba. Ők mindketten, többszörösen láttatnak az emberrel. Láttatják magát a tárgyat, a maga tökéletes szépségében, kvalitásbeli igényességével, stb. De akárcsak zenehallgatáskor –, Hager Ritta és Bohus Zoltán műveinek jelentése és értéke fokozatosan bomlik ki és mutatkozik meg előttünk. Ugyanakkor mindkettőjük művészetének nagysága éppen abban a katartikus erőben rejlik, ami által vezérelni tudják nézőjüket a mű teljes megértése és befogadása felé. Ők is azok a közvetítők, akik a művészeten és alkotásaikon keresztül „megörökítik” az egyetemes művészet által évezredeken át újra és újra megfogalmazott titkot, a teremtést, és az ember világot jelentő önképét. A munkáikban tükröződő rend és harmónia, nyugalommal és békével ajándékoznak meg bennünket.
Mit „ábrázolnak”, fejeznek ki Hager Ritta gobelinjei, vagy Bohus Zoltán üvegplas…ztikái? – A megközelítések véget nem érő sorát indítja el a kérdés.
E művek inspirálják a nézőt – elmélyült szemlélésük nem mindennapi távlatok felé vezetik őt. Akarva-akaratlanul az alkotó(k) teremtő világának részeseivé válunk általuk.
Hager Ritta és Bohus Zoltán alkotásai kettős értéket hordoznak magukban. Műveik látszólagos „tárgy” nélkülisége nem egyszerűen értelmezési, gondolati szabadságot nyújt –, mint például az absztrakt képzőművészet, ahol szinte a szemlélőre van bízva, mit lát bele a néző a kiállított tárgyba. Ők mindketten, többszörösen láttatnak az emberrel. Láttatják magát a tárgyat, a maga tökéletes szépségében, kvalitásbeli igényességével, stb. De akárcsak zenehallgatáskor –, Hager Ritta és Bohus Zoltán műveinek jelentése és értéke fokozatosan bomlik ki és mutatkozik meg előttünk. Ugyanakkor mindkettőjük művészetének nagysága éppen abban a katartikus erőben rejlik, ami által vezérelni tudják nézőjüket a mű teljes megértése és befogadása felé. Ők is azok a közvetítők, akik a művészeten és alkotásaikon keresztül „megörökítik” az egyetemes művészet által évezredeken át újra és újra megfogalmazott titkot, a teremtést, és az ember világot jelentő önképét. A munkáikban tükröződő rend és harmónia, nyugalommal és békével ajándékoznak meg bennünket.