Kedves vendégeink, barátaim!

Megtisztelve éreztem magam, amikor Németh Imre felkért, hogy méltassam újonnan elkészült albumát. Meghallgatva, elsőként egy végtelenül egyszerű mondat fogalmazódott meg bennem, nevezetesen, hogy ez egy szép, lelket simogató lemez.

Imrével nagyon régtől ismerjük egymást. Ismerem, mint kitűnő előadót, ismerem, mint lelkes fesztiválszervezőt, s utóbb, mint pedagógus-kollégát, de hogy zeneszerzői ábrándokat is dédelget, arról nem volt tudomásom. Annál nagyobb meglepetés ez az album. Hozzáteszem: kellemes meglepetés.

Az énekelt vers különlegesen érzékeny műfaj, egyben nagyon értékes művészeti forma, így elvárásaim is szigorúbbak vele szemben. Számomra egy megzenésített költemény akkor tökéletes, ha a vershez írt dallam egyenrangú társa tud lenni a szövegnek. S ez egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen a vers szuverén művészeti megnyilvánulás, s önmagában is élményt nyújt. Megalkotójának az üzenet, az eszme a fontos, s alkotás közben bizonyára nem gondolkodik zenéhez simuló szótagszámokban, ritmusokban. Nos, Imrének a vállalt feladatot maradéktalanul sikerült megoldania: nála a dallamok felértékelték a verseket, a versek viszont hagyták, hogy a dallamok szépen ívelő dalokká álljanak össze. Ez bravúros zeneszerzői teljesítmény.   

A kiválasztott versek mind-mind vallomás a hallgatók felé, hangulati aláfestést zenéjük hozza. S hogy az előadásmódról is szóljak, azt hiszem Imrének ezzel volt a legkisebb gondja. Énekhangját évek óta csodálom, ez az énekhang ő maga. Ajándék a teremtőtől, s ő kitűnően bánik vele.

Felmerült bennem az album kapcsán, hogy miért csak most, és miért nem már korábban jelentkezett Imre hasonló zenei csemegékkel. Utóbb megtudtam, a dalok az évek során fokozatosan születtek. Ennek valószínűleg így kellett lennie, ez volt a természetes folyamat. Akár a tiszta víz is, ha nagyon sokáig melegítik, egyszer csak felforr. S ha felforr, kifut az edényből.

 De gondolom, s igazán remélem, ez még nem a történet vége.

A Néma éj című albumnak a megjelenése bizonyára mérföldkő Imre életében. De a mérföldköveknek meg van az a tulajdonsága, hogy nem zárják ki újabb mérföldkövek születését. Ehhez kívánok Imrének sok erőt, egészséget.

Mondandómat azzal szeretném befejezni, amivel elkezdtem, hogy ez egy szép, lelket simogató lemez.

 Strieženec Sándor

 Elhangzott 2009. december 4-én, Somorján