Kovács Magda

1946. február 14-én született Lőkösön. A Tornaljai Általános Műveltséget Nyújtó Középiskolában érettségizett 1963-ban. Érettségi után rövid ideig a kassai orvosi egyetem, majd a nyitrai Pedagógiai Kar hallgatója. A két főiskola között munkáslányként dolgozott a rőcei fonógyárban, majd Pozsonyba kerülve a kábelgyár segédmunkása, később a Nő riportere lett.

1972-től Tornalján él. Itt átmeneti munkahelyek után mint a helyi mezőgazdasági szakközépiskola nevelőnője helyezkedett el, majd az iskola megszűnte után a helyi speciális képzést nyújtó szakmunkásképzőben lett nevelőnő.

Novelláival 1966-tól van jelen az irodalmi életben, első szövegei az Irodalmi Szemle Vetés rovatában jelentek meg.

A Fekete Szél (1972) c. szemléletváltó prózaantológia címadó novellájának a szerzője. Novelláinak – A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004 szerint – legfőbb erénye a stílus élénk, szinte burjánzó képszerűsége, mondanivalójának expresszív, belső fűtöttsége, az irreális és groteszk elemek magabiztos alkalmazása.

Meséi a szlovákiai magyar meseirodalom legjavához tartoznak.

A csodagombóc c. kötetéért Madách nívódíjat kapott.

A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának Talamon Alfonz-díját 2007-ben vehette át.

Kötetei:

Én, a csillagbognár (novellák, 1978),

A csodagombóc (mesék, 1981),

A kiskígyó (mesék, 1993),

Titokzatos tücsökzene (mesék, 1999),

Topolya úr csodálatos átváltozása (meseregény, 2004),

A gonosz asszony hagyatéka (válogatott és új írások, 2006)

Kovács Magda 60. születésnapja alkalmából tartott ünnepi est a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházban (2007)

Haraszti Mária felvételei

Kovács Magda Talamon-díja

„Az író produktuma az írás, amely szellemi termék, és amely nem mindig a logika szabályaihoz igazodik. Ha még logika is van benne, az már olyan, mint a matematika, csak sokkalta érdekesebb. Ha esti lefekvésnél a Gályák az Imbrium tengerének olvasása vagy a Königsbergi hidak topológiai megoldása között kellett választanom, sokáig a Königsbergi hidakat választottam. Ez persze nem az írót minősíti, hanem az olvasót, de hát az olvasó már csak ilyen. Mi a Samuel Borkopfban kaptuk meg azt, ami olvasható, és nem a kritikusoknak és kollégáknak írt tanulmányban, amelyet írónk belépőnek szánt az írótársadalomba. A Talamon által megjárt út szolgáljon tanulságul a fiatal szlovákiai magyar íróknak. Kívánom nekik, hogy találják meg az olvasóhoz vezető utat, mert az itt élő magyaroknak erre most nagy szükségük van” – mondta megnyitójában Szabó Antal, Diószeg polgármestere a helyi művelődési ház nagytermében megrendezett díjátadó ünnepségen.

Hizsnyai Zoltán József Attila- díjas költő, az SZMĺT titkára beszédében kiemelte, hogy egy irodalmi díjat először Grendel Lajosnak adományozni annyit jelent, hogy a mérce már az induláskor igen magasra került, és hogy ezt követően különös rangot jelent ezt az elismerést megkapni. Majd így folytatta: „Társaságunk választmánya – szerintem igen bölcsen – most, második alkalommal is olyan prózaírónak ítélte oda a Talamon Alfonz-díjat, aki nemcsak hogy érdemes ezen elismerésre, hanem aki maga is emelni fogja a fiatalon távozott barátunkról elnevezett szépirodalmi díj rangját.”

Az irodalmi összeállításban Kiss Szilvia színművész először a tavalyi Talamon Alfonz-díjas Grendel Lajos Süllyedő hajón című novellájából olvasott fel részletet, majd Kovács Magda írása következett. Buják Andor (szaxofon), Bohus Zoltán (zongora) a szépirodalmi szemelvények „éGHYMESítésében” vállalt szerepet. A zenekar magas művészi színvonalat képviselt, és maradandó élményt nyújtott a közönségnek.

Kovács Magda Lőkösön született, jelenleg Tornalján él és alkot. A gonosz asszony hagyatéka című könyvének bemutatásakor Szászi Zoltán így vallott az írónőről: „Kovács Magda csak ír. Csak egyszerűen ír, mert úgy érzi, az a világ, az ő világa, az ott szerzett tapasztalatok, az onnan üzenni tudó lények, az ottani érzések itteni megtapasztalása talán hozzásegít valami javuláshoz.”

A díjazottat N. Tóth Anikó Madách Imre-díjas prózaíró köszöntötte: „Szerencsés ember, aki a Csincsa-patakon innen, Gömörön túl Kovács Magda varázsföldjére, mesekertjébe lép. Szerencsés, hiszen megtanulja: lehet boldogan élni a hétköznapi csodákkal, csodás hétköznapokkal, s a régi világ darabokra tört rendje olykor helyreállítható. Aki nem hiszi, járjon utána! Kívánom és kérem, kedves Magda, hogy a lelkedben őrzött kincseket: a derűt, a tisztaságot, a szépséget, a szeretetet még sokáig gyarapítsd s add tovább nekünk, olvasóknak! Könnyítsd a szívünkre boruló sötét árnyak súlyát, babusgass, gyógyítgass varázserejű szavaiddal, mágikus történeteiddel, amíg a világ világ!

Figyeljék csak, kedves barátaim: Fonzi sajátosan sejtelmes mosollyal, elismerően int a Göncölszekérből. A csillagbognár teszi a dolgát: sőt remek munkát végez”.

NAGY ERIKA

[Új Szó, 2007. 05. 29.]

Kovács Magda pályatársai (Kulcsár Ferenc, Bettes István és Bereck József) körében

(Hizsnyai Zoltán fotója)