Odafigyelni egymás irodalmára

Augusztusban, szeptemberben és októberben román és erdélyi magyar költők turnéztak Szlovákiában és Magyarországon. Több mint 15 város vendégei voltak. Délelőttönként rendkívüli irodalomórákon diákokkal, esténként az  irodalomkedvelőkkel és a szakma képviselőivel találkoztak. A rendezvénysorozatról Balázs F. Attilát, a román Kulturális Minisztérium által támogatott projekt vezetőjét faggatta Kinde Annamária, az Erdélyi Riport szerkesztője.

Románia uniós belépése után természetesnek gondolnánk, hogy a román irodalom európai népszerűsítése, a nemzetközi kulturális kapcsolatokkal járó „élvezetek” az írók-költők számára is elérhetőbbé válnak. Ez az elmélet. Hogyan reagáltak a gyakorlatban a felkért romániai szerzők az önök kezdeményezésére?

Minden költő lelkesen fogadta a felkérést, akiket nem szólítottunk meg, azok rossz néven vették. Természetesen mindennek vannak korlátai, így a rendezvénysorozat idejének és a meghívott szerzők számának is. A nemzetközi kulturális kapcsolatok „kihasználásában” a román írók élen járnak. Ha csak az általunk meghívott költőket tekintem, mindnyájan megfordultak már legalább 2-3 európai országban. Cassian Maria Spiridon például csak ebben az évben járt Mexikóban, Franciaországban, Kínában és Norvégiában. Természetesen meghívott íróként, nem turistaként. Vasile Baghiu Németországban, Angliában és Ausztriában, Mircea Petean Olaszországban, Franciaországban és Ausztriában, és említhetnék mindenkit, kivéve a magyar résztvevőket. Ilyen értelemben mi, magyar írók sereghajtók vagyunk.

Milyen kritériumok szerint választották ki a programban résztvevő írókat, költőket?

Bréda Ferenc barátom, Echinox szerkesztő kora óta, jó kapcsolatban van a román irodalommal, írókkal, őt kértem fel az első csoport összeállítására. Ion Cristofor, Adina Ungur, Dinu Virgil és Hanna Bota kolozsvári költőket ajánlotta. Azután a résztvevők javaslatait is figyelembe véve alakítottam a második és harmadik csoportot. (Adrian Alui Gheorghe, Angela Baciu, Vasile Baghiu, Gellu Dorian, Ioan Petras, Mircea Petean, Casian Maria Spiridon, Traian Stef, a román irodalom élvonalába tartoznak) Az erdélyi magyar költők esetében nyilván szubjektív tényezők is szerepet játszottak, vagyis elsősorban a kolozsvári és nagyváradi barátaimat hívtam meg, akik mellesleg kitűnő írók és műfordítók, név szerint: Király Zoltán, Karácsonyi Zsolt, Kinde Annamária, Szűcs László és Bréda Ferenc.

Melyek voltak a legemlékezetesebb felolvasóestek, illetve milyen programokról nyilatkoztak utóbb elismerően a résztvevők?

 Az első csoport érdekes kollokviumon vett részt, a lukanényei irodalmi táborban, amelyen a kelet-közép európai irodalmak helyzetét vitattuk meg a rendszerváltozások után. A tanácskozás moderátora Grendel Lajos volt. Hiába várjuk, hogy a nagy irodalmak felfedezzenek bennünket, volt a végkövetkeztetés, ha nem figyelünk oda egymás irodalmára, mi kelet-közép-európaiak, egyre inkább elszigetelődünk, egyre inkább gettósodunk. A Coca Cola kultúra, a globalizmus jobban veszélyezteti az irodalmakat, mint a legvadabb szocializmus. Érdekes játékkal zárult a nap, a jelenlévő erdélyi magyar költők (Barabás Zoltán, Bréda Ferenc, Márkus Barbarossa János és jómagam) lefordították a jelenlevő román költők egy-egy versét, és ezután felolvasták őket, a közönség pedig értékelte a tolmácsolásokat. Nyilván a fordításelmélet is szóba jött. Az elméletbe belefáradt résztvevőket a helyi citerazenekar vérpezsdítő muzsikája és a pincemester legjobb borai rázták fel. A második csoportnak a pozsonyi irodalmi estje volt emlékezetes, amelyen a román nagykövetség munkatársai is részt vettek. A harmadik csoportnak Érsekújváron és a komáromi Sellye János Egyetemen volt hangulatos és tanulságos találkozója a verskedvelő közönséggel. Azt azért sajnálattal kellett megállapítanom, hogy az esetek többségében a közönség egyetlen román költő nevét sem ismerte. De ez is megerősített abban a tudatban, hogy szükségesek és hasznosak az ilyen rendezvénysorozatok. Csak ilyen formán lehet megismertetni az irodalmakat a szomszédos népekkel, a szakmával.  A sajtó és a médiák, végig kiemelt figyelemmel kisérték a rendezvényeket, a tudósítások mellett rengeteg interjú és riport készült. A szlovák tévé is 15 perces műsort készített az érsekújvári rendezvényekről, ahol délelőtt a szlovák és a magyar gimnázium vendégei voltunk rendhagyó irodalomórákon, este pedig a város irodalomkedvelői, a környék írói és egyetemi tanárai hallgatták és faggatták a vendégeket. Dunaszerdahelyen a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának a vezetőivel találkoztunk, ahol szóba jött a könyv- és lapkiadás helyzete, az írószövetségek működése a jelen körülmények között, a kölcsönös műfordítások és a hasonló rendezvények rendszeresítése.

A román költők verseiből magyar-, illetve román nyelvű antológia is készül. Hány szerző művei szerepelnek ezekben, milyen műfordítókkal dolgoztak, számít-e a kiadó a szakma elismerésére a könyvek megjelenése után?

A szlovák nyelvű antológiában 17 szerző fog szerepelni, 12 román és 5 magyar Jitka Rožňová és Ardamica Zorán fordításában.  A  magyar nyelvűben természetesen csak a román költők Kinde Annamária, Karácsony Zsolt és Balázs F. Attila fordításában. Az antológiák ezres példányszámban jelennek meg, és ingyenesen lesznek eljuttatva a könyvtáraknak, iskoláknak, szerkesztőségeknek, intézményeknek, irodalomtörténészeknek. Pozsonyban, Budapesten és más egyetemi városokban lesznek szakmai bemutatók. A lefordított versek számos folyóiratban is megjelennek. De a résztvevők között olyan barátságok kötődtek, amelyek a másik oldal fordítási kedvét  is meghozták. Így aztán, rövidesen, néhányunknak román nyelvű kötete fog megjelenni, nem beszélve a folyóiratközlésekről.

A szükséges anyagiakat pályázat révén lehet biztosítani. Nyilván egy sikeres pályázat révén. Talán naivnak tűnhet a kérdés, én mégis megkérdezem: hogyan írjunk jó pályázatot? Minek köszönhető az Önök pályázatának sikere?

Először is figyelmesen kell elolvasni a pályázati kiírást. A legtöbb pályázat épp azáltal hull ki a rostán, hogy figyelmen kívül hagyja a pályázati követelményeket, a szabályokat. Sokszor banális, kis hiba miatt kerül szemétkosárba egy jó ötlet. Általában sokan pályáznak, ezért úgy kell összeállítani a tervet, hogy az versenyképes legyen, a legerősebb mezőnyben is. És még egy szempont: ne legyen egysíkú a megpályázott ötlet, többféle tervet kombináljunk, így növeljük esélyünket. Mi ötvöztük az író-olvasótalálkozókat a műfordítással, tanácskozásokkal, antológiák kiadásával és szakmai találkozókkal. Azonkívül, a román irodalom mellett, az erdélyi magyar irodalmat is népszerűsítettük. A Promocult pályázat körül tudtommal botrányok voltak, mert egyesek részrehajlással vádolták meg a minisztériumot. Tőlem is többen megkérdezték, ki áll mögöttem. Független személyiségek döntöttek, a minisztérium részéről senki sem volt a bizottságokban. Azok a projektek győztek, amelyek sok embert mozgattak meg, és több országban is népszerűsítették a román kultúrát. Mi alig fél esztendeje alapítottuk a Homoródmente Kulturális Társaságot, senkit sem ismerünk azok közül, akik döntöttek, mégis nyertünk. Azon csodálkoztam volna, ha egy ilyen háromhónapos maratoni rendezvénysorozatot nem támogattak volna.

Romániában, milyen a visszhangja a rendezvény-sorozatnak?

Nagyon sok tévé, rádió, internetes portál és lap foglalkozott menet közben is és most utólag is a projekttel. A résztvevők többsége naplót írt a turnéról, amelyet közölnek különböző lapokban, internetes portálokon. November folyamán Galacon, Iasiban, Piatra Neamton, Kolozsváron, Nagyváradon és Temesváron ünnepélyes bemutatói lesznek a két antológiának. Az említett román költők nagyon sok nyelven jelentek már meg, de Traian Stef kivételével, magyarul és szlovákul egyik sem. Ilyen szempontból igazi ünnep lesz számukra. Amennyiben jövőre is kiírják a pályázatot, újra megpályázzuk, most már más országokat is bevonva a rendezvénybe.

A bukaresti Ministerul Culturii si Cultelor, a 2007-es évre kiírta a Promocult 2007 című pályázatot, Promovarea culturii romane in Uniunea Europeana/ A román irodalom népszerűsítése az Európai Unióban, címmel. A pályázat keretében minden művészeti ágban lehetett jelentkezni olyan tervezetekkel, amelyek az Unió valamely országában játszódnak, és amelyek hozzájárulnak a román és a romániai kisebbségek kultúrájának megismertetéséhez.